Öröm, kétségbeesés és putyinozás. Így reagáltak a lengyel politikusok a referendum végeredményére.

„Választ kell találni a kérdésre: miért így és nem máshogy döntöttek a britek? Nem arról van-e szó, hogy az unió rátelepszik a hozzá tartozó nemzetekre? Vajon nem azt érzik a polgárai, hogy nem működik demokratikusan és hogy nem emelhetnek szót a saját ügyeikben?”

Ezek Andrzej Duda lengyel államfő szavai a tegnapi brit referendum végeredménye kapcsán. Mint közismert, Lengyelország egyike azoknak a kelet-közép-európai országoknak, ahonnan a legtöbb munkavállaló választotta éppen az Egyesült Királyságot. A kétezres évek elején felfutó kivándorlási hullám mindmáig nem csillapodott jelentős mértékben, szinte alig találni olyan lengyel családot, amelynek ne élne közelebbi vagy távolabbi rokona a szigetországban.

Az angol Migration Observatory nevű szervezet tavalyi becslése szerint 790 ezer lengyel él Nagy-Britanniában, alig pár ezerrel kevesebb, mint a hindi nyelvet beszélők. Nem véletlen, hogy a Visztula-parti népnyelvben Londonra gyakran mint a második legnagyobb lengyel városra hivatkoznak, és külön tévés szappanopera is készült a kint élő lengyelek hétköznapjairól.
Lengyelország és az Európai Unió viszonya sokáig kimondottan felhőtlennek volt mondható, az Európa Tanács elnöki tisztét ráadásul jelenleg Donald Tusk, a Polgári Platform (PO) vezette korábbi lengyel kormány miniszterelnöke tölti be.

A tavaly győztes Jog és Igazságosság (PiS) alakította kormány viszont már több ügyben is komolyan összerúgta a port az EU-val, így a tegnapi referendum végeredményének a lengyel belpolitikai életre is komoly hatása lehet, és felerősítheti az eddig nem túl erőteljes euroszkeptikus hangokat.