Önkéntes munkával tizenöt éven keresztül fenntartani a világhálón egy művészeti folyóiratot és közben tervezni az elkövetkező esztendőket, nem mindennapi teljesítmény. De Lajtai Gábornak ez a küldetése: segíteni a szárnybontogatásban az alkotókat, és a már magabiztosan szárnyalókat minden lehetséges módon elismerni, a befogadó közönséghez eljuttatni. Lajtai Gábor az az ember, aki másokért él: a magyar művészekért, bármelyik pontján is alkotnak a világnak. Méltó és igazságos, hogy az általa szerkesztett folyóirat tizenöt éves születésnapja apropóján vissza- és előretekintésre kérjük.

– Tizenöt évvel ezelőtt indult el a NapSziget a Művészetekért online folyóirat. Milyen helyzet jellemezte akkoriban a művészet világhálón való jelenlétét? Miért tartottad fontosnak az online NapSziget elindítását?
– Másfél évtizeddel ezelőtt, 2001-ben még gyermekcipőben járt az internet, csak néhány gyűjtőoldal létezett. Művészeti, irodalmi oldal szinte alig volt. A NapSziget online létrejöttét megelőzte az 1998 novemberétől létező www.muveszetek.hu portál, amelynek célja valamennyi művészeti vonatkozású személy és intézmény egy helyre gyűjtése. Ennek a művészeti lexikonnak a háttérfolyóirataként jött létre a www.napsziget.hu folyóirat.
– Minden műfajra kiterjedő rovatstruktúrával, a kezdeményezésért lelkesedő alkotókkal indult meg a munka. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre?
– Lelkesen dolgoztunk, éreztük, hogy a szerzők is örülnek a lehetőségnek, hogy alkotásaikkal bemutatkozhatnak a nagyközönség előtt. Akkoriban több jó hangulatú író-olvasó találkozót is tartottunk különböző kávéházakban, kultúrházakban.
– Milyen örömöket nyújtott számodra ez a tevékenység és milyen nehézségekkel kellett szembenézned az évek folyamán?
– Működésünkben az áttörés 2005-ben volt, amikor Vörösmarty Marcell megalapította a NapSziget a Művészetekért Alapítványt, így a www.napsziget.hu hivatalos formában működhetett tovább. Ekkoriban az online felülettel párhuzamosan negyedévente – évszakokhoz kapcsolódóan – megjelent a nyomtatott folyóirat is, ez segítette az alkotók kibontakozását. Mivel a szerkesztőség társadalmi munkában dolgozott, nehézség csupán a nyomdaköltség előteremtése volt. Bár közel 100 előfizetőnk volt és a boltokban 50 példány körül fogyott, végül a pályázatok megnyerése jelentette az igazi segítséget.
– Tapasztalatod szerint mit jelentett és mit jelent ma a művészeknek a NapSzigeten való megjelenés lehetősége?
– Szerzőinknek fontos a megjelenési felület – ezen keresztül tudnak műveikkel és gondolataikkal eljutni az olvasóhoz. A www.napsziget.hu ezernél is több olvasót vonz, akik dicsérik a szerzők munkáját. Jelenleg mintegy ezer szerzőnk van, a feltöltött írások száma közel ötezer. Az Aktuális rovatban mintegy ezer cikk közvetítette olvasóink felé a kultúrát.
– Van-e tudomásod olyan esetről, amikor valakinek a művészi pályáján nagyot lendített a NapSziget?
– Egyről biztosan tudok. Csomós Róbert az online Napszigeten kezdte a publikálást, és lelkesedése folytán aztán számos folyóiratot és kiadót megkeresett írásaival. Több kötetet sikerült megjelentetnie. Sajnos ő már három éve nem él közöttünk…
– Napjainkban több online művészeti folyóirat van a világhálón. A NapSzigetnek sikerült-e megőriznie a pozícióját? Mekkora az iránta megmutatkozó érdeklődés jelenleg?
– Valóban, ma már számtalan online irodalmi, művészeti folyóirat létezik a világhálón. A NapSziget a középmezőnyben helyezkedik el, de talán csak azért, mert megválogatja szerzőit és azok írásait. Sok folyóirat válogatás nélkül fogadja az alkotásokat, ezek színvonala alacsonyabb, bár látogatottsága tízezres nagyságrendű közönséget vonz és a szerzők száma is magas. A NapSziget szigorúbb, ezért szorult hátrébb. Lassan minden nyomtatott folyóiratnak lesz online változata, így ma már nem jelent különlegességet, hogy egy lap online is megjelenik. Igyekszünk továbbra is tartani a színvonalat, és nem hagyni, hogy a NapSziget az amatőr szintre süllyedjen. Ennek veszélye szerencsére nem áll fenn.
– Hogyan alakultak a tizenöt év alatt a látogatottsági mutatók?
– A csúcspont 2009-ben és 2012-ben volt, mintegy havi 1200 olvasóval. Jelenleg 800 körül ingadozik. Napjainkban már a Facebookon keresztül is eljutnak hozzánk pluszlátogatók, az ő számuk havonta 700 körül mozog. Tehát jelenleg összesen a havi 1500 olvasóval számolhatunk. Ezekkel az értékekkel ebben a műfajban mindenképpen elégedettek lehetünk.
– Hosszú időn keresztül díjakat is átvehettek a líra, a próza és a képzőművészet legjobbjai. Mit jelentett ez a NapSzigetnek és mit az alkotóknak? Tervezed-e a díjazás folytatását?
– A NapSziget örömmel ismeri el a tehetséget, a díjazott művész pedig érzi, tudja, jó az, amit csinál, a kitüntetés a folytatásra, a minőségre sarkallja. Anyagi okok miatt 2016-ban nem tudtunk díjat átadni; remélem, a jövőben újra átadhatjuk az elismeréseket.
– Meglehetősen sikeresen zajlott évről évre az őszi NapSziget Fesztivál. Hogyan tekintesz erre és idén megrendezitek-e?
– Igen, számomra is nagy öröm, hogy nagy érdeklődés mellett kilenc fesztivált rendezhettünk a múltban. 2016-ban nem lesz fesztivál, de talán a jövőben ismét megrendezhetjük.
– Mit tartasz a tizenöt év legnagyobb sikerének és hogyan ünneplitek a tizenöt éves évfordulót?
– A tizenöt év mérföldkő számunkra. Át kell gondolnunk a koncepciót, a rovatokat (Aktuális, Első Közlés, Kortárs válogatás, Klasszikus válogatás. NapSziget Galéria), megtartani azt, ami sikeres, és ami alig vonz olvasót, ott elgondolkodni a változtatáson, megújuláson. A legnagyobb siker a megmaradás. Tizenöt év nagy idő, egy egész szerzőgeneráció nőtt fel közben, legifjabb szerzőnk 1998-ban született. Legnagyobb sikerünk a folyamatos lehetőség nyújtása szerzőinknek. Ünnepelünk egész évben, munkával, odafigyeléssel, és készülünk a 2018-as évfordulóra, amikor a www.muveszetek.hu húszesztendős lesz.
Varga Gabriella

Lajtai Gábor
Költő, szerkesztő. 1969. február 25-én született Budapesten. Édesapja Lajtai Pál (1949) intarziaművész, édesanyja Buza Katalin (1951) díszítő festő. Tanulmányokat folytatott a pécsi JPTE művelődésszervező szakán, különböző könyvkiadóknál tipográfusként, művelődési intézményekben művelődésszervezőként és információs munkatársként dolgozott. 1990 óta számtalan kiadvány szerkesztését, lektorálását, nyomdai előkészítését végezte el. 1995-ben illusztrálta NéryaForrás című verseskötetét. 1986 óta különböző folyóiratok, 1995-től antológiák közlik verseit, írásait. 1999-től rádióműsorok, 2001-től televíziós híradások számolnak be munkásságáról. 2002-től kezdve internetes magazinokban és fórumokon, 2004 óta már magánszemélyek blogjaiban is rábukkanhatunk verseire. Önálló kötetei: Kikelet (AnagrammA, 1994), MANNA-versek (AnagrammA, 1996, társszerző: Máté Mária), Fénytölte (Krúdy Gyula Irodalmi Kör, 1999), Csontpalást (NapSziget a Művészetekért Alapítvány, 2013).