- Tudjuk-e, hogy a visszajövetel (890 táján) idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi visszajövünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy több mint 2000 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
- Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-dik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 népdalt tudtak összegyűjteni.
- Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
- Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok visszajövetele előtt a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.
- Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán), alsó fehérnemű is.
- Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?
- Tudjuk-e, hogy a reneszánszt mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?
- Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén?

Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül.