Elvben helyes, hogy a pálinka egyfajta Hungaricum, s ekként az EU-ban oltalom alá esik. Csak Magyarországon termett gyümölcsből, csak meghatározott körülmények között előállított párlatot lehet pálinkának nevezni.

De helyes-e mondjuk a szatmári magyartól, akitől Trianon elvette a saját hazáját, most még a páinkát is elvenni? Az öreg székely mióta az eszét tudja főzte és itta a pálinkát. Meg eladta, ha épp azzal foglalkozott. Ha nem lett volna Trianon, most is pálinkát főzne, inna, eladna.

Hogy cifrább legyen a dolog, Ausztriának egy kis részén lehet barackpálinkát forgalmazni. Aki igazán jó almapálinkát akar inni, Topolyára megy. Ha Szerbia belép az Unióba, a délvidékiektől is elvesszük ezt a szót? A magyarországi kisüstit főzőknek aligha jelent komoly versenyhátrányt az erdélyi pálinka. A szesziparnak talán. Mit kell inkább védenünk, az erdélyiek, délvidékiek ősi jogát, vagy a mi szesziparunkat?

Az én véleményem világos: minél több területen úgy kell élni, mintha Trianon nem lett volna. Elég baj, hogy volt és úgy volt, ahogy volt. Aligha szabad rátenni még egy lapáttal.