Történt, hogy Magyarország fontos döntés előtt állt. Nem lehetett a NATO tagja, nem lehetett az Európai Unió tagja, ha erről csak a politikai elit dönt. Szükségessé vált a népszavazás. Ami könnyen kudarcos, nem annyira az ellenvélemények túlsúlya, mint részvételi hajlandóság alacsony volta miatt.

De mire valók az okos jogászok, kitalálták, hogy akkor is érvényes egy népszavazás, ha nincs meg az ötven százalék, de a többségi véleményt adók száma több, mint az összes választó negyede. Így azután beszuszakoltuk magunkat az említett két intézménybe. Szerintem jól tettük, bármilyen nézeteltérésünk van is például Brüsszellel.

Jöttek azonban más szelek és más kormányok. Olyanok, akik úgy vélik, hogy a többség akkor többség, ha többség. Történelmi okokból az efféle nézeteket demokratának tartják. Ezért manapság mifelénk akkor érvényes egy népszavazás, ha az érintettek több mint fele részt vesz a döntésben.

Most akad olyan politikus, ráadásul olyan párból, amelynek nevében is benne van a demokrata szó, amelyik azt mondja: emberek ne vegyetek részt ebben a többségi döntésben, mert így meg tudjátok gyengíteni a titeket szavazásra csábító miniszterelnököt.

Hogy ezzel kinyitjátok a kaput ismeretlenek előtt? Rá se rántsatok. Majd megoldjuk. Angéla néni is megoldotta. Végül is mi közünk van ahhoz, hogy ki jöhet be a lakásunkba?

Az illető úrral ellentétben úgy vélem, hogy arról kell népszavazni, ami kérdés a cédulán van. Ez pedig nem az, hogy szeretem-e Orbán Viktort, hanem az, hogy Brüsszel dönthet-e arról, ki telepedhet le Magyarországon. Hát ne döntsön. Mi nagykorú magyar állampolgárok, képesek vagyunk dönteni. Moszkva eleget döntött helyettünk. Mi elvégezzük a magunk dolgát, Brüsszel is tegye a magáét. Például alkosson egy jó határvédelmet, hogy biztonságban élhessünk.