Kanada legnagyobb lélekszámú városa Torontó, ahol a lakosság közel száz nációból képviseli magát. Európai szemmel nézve ez a színes forgatag először szokatlan látvány lehet. A városban járva egy buszút alatt úgy érezhetjük, hogy kontinenseket szeltünk át. Ha kedvünk tartja bejárhatjuk Kínát China town-ban, vagy Olaszországot Little Italy-ben, és míg a Queen Street nyugati oldalán Berlinben érezhetjük magunkat, bárhol belebotolhatunk török, lengyel, román, vagy akár magyar szavakba. A különböző kultúrák és nemzetek képviselői jól megférnek egymás mellett, mert az ország támogatja a sokszínűséget, így mindenki bátran gyakorolhatja vallását, tarthatja népszokásait, nyelvét, kultúráját. Szerencsére a kanadai magyarság él ezzel a lehetőséggel.

Az, hogy Torontóban és környékén számos program és lehetőség várja a kanadai-magyar családokat, elsősorban azoknak az első, második és lassan harmadik generációs itteni magyaroknak köszönhető, akik időt és energiát nem spórolva mindent megtesznek azért, hogy a kanadai magyarság megmaradjon.

A városban több magyar nyelvű újság is elérhető, én a Kaleidoszkóp című kanadai-magyar kétnyelvű lap szerkesztésében segédkezem ittlétem alatt. Az újság havonta kulturális programot is szervez, filmklubot, koncertet vagy előadást, melyre szintén minden kanadai-magyar vár.

Hamilton Torontótól másfél órás busz-úttal érhető el, és aktív kanadai magyar közösség működik benne. Keddenként Magyar Iskola várja a gyerekeket, péntek este pedig a 27. számú Kaszap István és az 59. számú Erzsébet Királyné cserkészcsapat heti gyűlésein vehetnek részt a fiatalok. A két társaság tagjai sokszor fedik egymást, ami segíti az együttműködést és bevonzza a cserkészeket az iskolába, az iskolásokat pedig a cserkészetbe. A gyerekek így többet gyakorolhatják a magyar nyelvet, és több időt tölthetnek egymás társaságában. Keddenként és péntekenként lejárok Hamiltonba segíteni az Iskolában és a cserkészcsapatok gyűléseire. Már az első alkalmakkor látszott mennyire fontos nekik a magyarságuk, a legkisebbektől a legidősebbekig. Óvoda, iskola vagy munka után még időt áldoznak rá, hogy fejlesszék nyelvtudásukat, és építsék a közösséget.

Különböző szinteken beszélik a Magyar nyelvet, így igazi kihívás tanítani az iskolában, vagy éppen elmagyarázni egy játékot húsz gyereknek a cserkész gyűlésen. A kisebbek közül van, aki egyáltalán nem beszél magyarul, de általánosságban elmondható, hogy sokszor keveredik a két nyelv. "Csinálni tudom már a cigányos kereket is, meg you know tegnap lettem hat év, máma meg look, almost tudok jump on one lábam"- magyarázta nekem egy kislány a Magyar Iskola beiratkozásánál, páros lábon ugrálva és borzasztó lelkesen. Alig várta, hogy újra a Magyar Iskolába is járhasson. Emellett most kezdte a francia nyelvű általános iskolát és angolul tökéletesen beszél. Számolt nekem franciául, magyarul, angolul, én pedig arra gondoltam, milyen fantasztikus, hogy hat évesen már több nyelven beszél, mint sokan egész életükben.

A cserkészek között akadnak négyévesek és negyvenévesek is, de a cél közös, jobb embernek, jobb kanadai magyarnak lenni. Otthon, Magyarországon lassan tizenhét éve tagja vagyok egy cserkészcsapatnak, és jó látni a hasonlóságokat, izgalmas nézni a különbségeket. Biztosan sok dolgot fogok tanulni tőlük és tanítani nekik ittlétem során.
A közös munka az újsággal, az iskolával és a cserkészcsapatokkal izgalmas kihívás lesz számomra, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy hasznára legyek a kanadai magyarságnak.