A becsülettel elvégzett munka, és az állandó tanulás mellett, csak hitünk, nyelvünk, és kultúránk tarthat meg minket magyarnak, a Kárpátok bércei alatt. Nagy elődeink ezt felismerve, életüket népük erkölcsi, szellemi és kulturális felemelésének szentelték, pénzt, időt és fáradságot sem sajnálva érte. Hála a Jó Istennek, hosszúra nyúlik mindazok névsora, akik tenni akartak s tettek is a nemzetért és a hazáért, példát mutatva a mindenkori utódoknak áldozatkészségből, bátorságból és önfeláldozásból. Ezen népnevelő, közösségkovácsoló és nemzetmentő személyiségek közé tartozott Gróf Czegei Wass Albert is, aki a Kolozsvár melletti Válaszúton látta meg a napvilágot 1908. január 8-án.

Az alapfokú iskola elvégzése után Magyarországon, Németországban és Franciaországban folytatott tanulmányokat, írásainak köszönhetően pedig hamarosan a korabeli magyar irodalmi élet vérkeringésébe is bekerül. A vidám és gyümölcsöző diákévek után, életének egy vészterhes időszaka következik, hiszen hazatérését követően, a román nacionalizmus által fenyegetett népét kell védelmeznie, Észak Erdély, Magyarországhoz történő visszacsatolását követően a fasizmus terjesztőivel kerül szembe, végül pedig az orosz tankok nyomán szülőföldjére is betörő kommunista diktatúra elől kénytelen nyugatra menekülni.

Új otthonra az Amerikai Egyesült Államokban lel, ahol íróként, közéleti személyiségként, egyetemi tanárként s különböző magyar szervezetek tagja és vezetőjeként egyaránt, erőfeszítéseket tesz, a két békediktátum során minket ért vérlázító igazságtalanságoknak, a világ közvéleménye elé tárása érdekében. Román ellenesnek bélyegzett tevékenysége miatt, Ceauşescu titkos ügynökei több ízben is az életére törnek, nemzete ügyének szolgálatától azonban, ezek a merénylet kíséretek sem tántoríthatták el.

A közülünk 1998-ban véglegesen eltávozott Wass Albert méltó tehát arra, hogy mindannyiunk példaképé váljon és az is maradjon, hiszen nemesként, közéleti személyiségként, íróként, katonaként és földbirtokosként egyaránt a magyar nemzetet szolgálta, hol az eke szarvát fogva, mélységes alázattal, hol tollat vagy fegyvert ragadva kellő elszántsággal. Mikor, hogy követelte azt a helyzet. Sorsa a mi sorsunk, ezért műveit olvasni, tanítását meghallgatni, emlékét pedig ápolni kell.

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó