Válaszlevél Györke László, nyíregyházi újságírónak

 

Magyar Krónika, 2015. január 27.

Kedves Barátom, László!
Sajnálom, hogy ígéretemhez híven csak most válaszolhatok hazatelepülésemmel kapcsolatos leveledre. Az történt, hogy az új házunkban, elképzelhetetlen okokból, egy hónapon át telefon,  tévé és internet-szolgálat nélkül voltunk.

Kérdéseidre röviden annyit, hogy igen, újraházasodtam. Érsekné Orosz Erzsébet falumbeli kedves hölgyet vettem feleségül. A tervünk az volt, hogy fél évet Kanadában, felet Budapesten töltünk. Erzsébet meg is kapta az állandó letelepedési engedélyt Kanadában. De fárasztónak találtuk az évi utazgatást, s a vámhivataloknál történő idegölő, káoszos ellenőrzéseket. Mindezek mellett, Magyarországról egyre több meghívás érkezett nagykaliberű projektekre, így például a Magyar Tudományosság Nyugat-Európában és a Tengerentúl című intézménytől, valamint a Magyar Országos Levéltártól és az illusztris Magyarország Barátai Alapítványtól.

Úgy döntöttünk hát, hogy áthelyezzük állandó lakcímünket Budapestre. Vettünk egy gyönyörű házat Csillaghegyen, s múlt év decemberében be is költöztünk. A képtárnak is beillő házban Erzsébet múzeumot alapít irodalmi és tudományos munkásságomból. A kettős állampolgárságot megtartva, továbbra is Magyarország és Kanada kapcsolatának egyengetése lesz a fő munkaterületem. Fél évszázados szabadidőm nagy részét erre töltöttem, mint könyvtárigazgató, mint magyarságkutató, mint bibliográfus, irodalomszervező, műfordító, s mindenek fölött mint író. Több mint 35 könyvterjedelmű munkám - bibliográfia, monográfia, tanulmány, esszé, elbeszélés, antológia és  memoárgyűjtemény – nagy része ennek a célkitűzésnek adózik.
Mint korábbi tudósításodban beszámoltál munkásságomról, eredetileg szépírónak készültem. Novelláim, elbeszéléseim, életrajzi műveim megjelentek külföldi és hazai lapokban, valamint önálló gyűjteményekben – Egy bögre tej, A magunk portáján, Kanadából szeretettel, Lábunk nyomában, Földiek között, Túl a hídon, Magyar tavasz Kanadában, stb. Kutatómunkám során azonban rájöttem, hogy az évszázados nagyon gazdag kanadai magyar szellemi, kulturális és irodalmi élet teljesen feldolgozatlan állapotban van. Míg más nemzetiségiek antológiák, évkönyvek, tanulmányok kiadásával Kanada elit bevándorlói közé tartoztak, a magyar értékeket fehér homály fedte. Ekkor döntöttem, hogy a szépírást abbahagyva, a kanadai magyar, s általában a Kanadában létező magyar szellemi értékek felkutatására fordítom szabadidőmet. Munkához is láttam. Tizenöt évi kutatás eredményeként elkészült az első bibliográfia. Canadian Studies on Hungarians címmel jelent meg az illusztis Reginai Egyetemi Kiadó gondozásában. Ennek váratlan sikere további munkára ösztönzött. Az évek során három kiegészítő kötet követte. A legutóbbit az Országos Széchényi Könyvtár elérhetővé tette a világhálón. Ezt követően Kanadában megindult a bevándorló nemzetiségiek bibliográfiai kultusza. Sorra jelentek meg az enyémhez hasonló szakbibliográfiák. Szellemi munkámért számos kitüntetést kaptam Kanadában, köztük Erzsébet királynő koronázási emlékérrmét, Alberta Tartomány Nagydiját, egyetemi díszdoktorátusra való felterjesztést, stb.

Magyarországon is felfigyeltek munkásságomra. Pár év leforgása alatt meghívást kaptam több tudományos társaságba. Tagja vagyok a Magyarország Barátai Alapítványnak. Ugyancsak évtizedek óta tagja vagyok a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémia külhoni osztályának, s az említett Határontúli Magyar Tudományosság elnöki bizottságának. Célunk a nyugat-európai s a tengerentúli magyar szellemiség felkutatása, rendszerezése és további munkára való buzdítása. Tavaly őszön felkeresett Budapestről Victoriában az Országos Leváltár főlevéltárosa, Kovács Leonóra és Dr. Tarsoly István történész, a kanadai magyar levéltári anyag feltérképezése és rendszerezése érdekében. Ezt a munkát én már évekkel ezelőtt elvégeztem. Három órás interjút készítettek velem Oral Gyűjteményük számára. Most azon dolgozunk, hogy a nagyszámú kanadai magyar anyagot feldolgozzuk, megőrizzük, s a lehetőségeknek megfelelően az anyaországba eljuttassuk.

Itthon a tudományos jellegű munkák mellett szeretnék visszatérni a szépirodalmi alkotóíráshoz is. Korábbi elbeszéléseim, memoárszerű írásaim a gyermekévek emlékeit dolgozták fel. Nagyobb része azonban a kanadai magyar élettel foglalkozik. Egyike vagyok azon íróknak Kanadában, s általában a nyugati világban, akik igyekeznek feltárni a külföldön élő magyarság mindennapi életét. Tudatosan készültem erre a feladatra. Célom az volt, hogy elősegítsem kortársaim sikeres beilleszkedését az Újvilágban, anélkül, hogy feladnák nemzeti hagyományaikat és anyanyelvüket. Olyan stílusirányzatot kellett hát választanom, amely ennek a célkitűzésnek legjobban megfelel. A kísérletezõ stílus semmi esetre sem felelt meg. A hagyományos klasszikus és Nyugatos bizonyult legalkalmasabbnak, de ezek sem feleltek meg egészében kanadai életünk ábrázolására. Így egy sajátos stílust alakítottam ki, melyet Bisztray György és Szakács István Péter irodalomtörténész méltatott Hungarian Canadian Literature, illetve A szavak prérijén című könyvében.
A továbbiakban szeretném megírni az életünkről mindazt, ami a korábbi írásaimból kimaradt. Kanadában az írást missziós feladatnak tartotta az ember. A távoli, megszépítő messzeségből igyekezett legszebb arcunkat bemutatni. Készülő jegyzeteimben azonban hangot kap életünk számos vonása, amely a politikai zsarnokság ellenére is kialakult, színessé, feledhetetlenné téve a következményekkel mit sem törődő életünket. Tartozom még angol  nyelvű életrajzi könyvem magyarra való átültetésével is. Nem is szólva az itthoni új élettapasztalatok megírásáról.
Ha mindehhez Ő is egészséget és további segítséget.

További sikeres munkát kívánva,
Barátsággal köszöntlek,

Miska János
Budapest, 2015, január 24