Megy a magyar, akár gyönyörű népdalában a hajnalcsillag – lefelé. Kéri, de nem követeli, engedjék a szerre jövögető román diktátorok és diktatúrák csendben eléldegélni, elhalogatva és elhallgatva mindazt, amiben elhal a magyar nemzet erdélyi része. Babits Mihály, egyik elfelejthetetlen költőnk írja Jónás könyve című nagyszerű művében: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.”

Idézem ezt azért, mert szinte száz évvel ezelőtti megállapítása egyként vonatkozik itt íróra, költőre, politikusra, mindenkire, aki BENNE ÉL ebben a megnevezhetetlennek tűnő álmagyar igénytelenségben. Magyari Lajos költő szavait illesztem kénytelen módon az előző mondathoz: aki nem tud politizálni, mert képtelen, abból politológus lesz.

Homokszemet vetek mindenki szemébe, viharok után és előtt. Ha nincsenek homokszemek, sivatagok sem. Ha városomat, akár más hasonlót festenék, megvert, letépett ruhájú, szép, fiatal lány képében jeleníteném meg a magyarok megalázásának és lepusztításának jelenében.

Maradék településeinknek a múltja is ez ám. Mert angol, francia, olasz s miegymás ismeretlen nyelvek szófoszlányai a város falain, reklámtábláin, újságoldalakon. És benn is, a mellkasokban is ott a nagy űr(-esség). Sepsiszentgyörgyön, a belvárosban is, a volt Ilka élelmiszerüzletben is (ma Merkur) ott a magyar közöny, az anyanyelv feladásának végítélete: PLÁSZÁS NARANCS. Egy árulkodó vércsepp a magyar nyelv magyar kéztől való lepusztításáról. És még százezer hasonló, beleértve a szép emlékű turkálóst, aki a központban ISKOLAJI EGYEN RUHÁT árult egy plakáton.

És senki szóvá nem teszi, legkevésbé az újságírók, szerkesztők, akik égbekiáltó szörnyszavakkal dobálóznak. És aki vaknak tetteti magát, süketnek, nem veszi észre, hogy magyar mivoltának ácsolja maga is nagy erővel a ravatalt. Mindenki bűnös itt ma, aki hallgat. Politológusok, önjelöltek és keményen megfizetettek, dúsgazdag vállalkozók ácsolják nemzetünknek a ravatalt jó pénzekért; előbb a szájkosarat, az anyanyelv eltemetését s tovább, tovább.

Kinek gondja ez? Lebetonozni, aszfaltozni utakat, de a magyar nyelv termőföldjét is?! Kopjafákkal díszíteni egykori magyar iskolákat, egyetemeket, könyvtárakat?

’Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!’

Czegő Zoltán
Székely Hírmondó