ESTERHÁZY Lujza a következőkben látta a magyarság előtt álló feladatokat 1939-ben: Magyarok, testvérek, akiket húszesztendei kisebbségi sors fűzött egymáshoz mindennél szorosabban, s akik most az új határsorompókon át könnyes szemekkel tekintünk egymásra – örvendezzünk! Mert úgy titeket, akik hazakerültetek az anyaországba, mint minket, akik visszamaradtunk Szlovákiában: csodálatosan felemelő feladattal bízott meg az Úr. Titeket országépítéssel, minket hídépítéssel.
Hetvenhat éve írta le Esterházy Lujza a fentieket. Ha most számon kérné rajtunk, hogy mire jutottunk, bizony üres kézzel, szégyenkezve állnánk meg előtte. A Charta XXI azon dolgozik, hogy legyen mit felelnünk neki. Ma, ha lehet még kevesebbet tudunk egymásról, mint az Ő idejében. Nem tudunk hidat verni, ha nincsenek meg a pillérek. .

Ez a rárósi híd

A kisebbségi sorsra kényszerültek az elkülönülésben látják megmaradásuk zálogát, és igazuk is van. De jó tudjuk, az Esterházy testvérek sem a feloldódásban látták a jövőt. Minden hídhoz két hídfő tartozik, esetünkben egy szlovák és egy magyar.
Azóta persze másfajta, szó szerint vett hídépítésre is szükség lett. Eszterházy Lujza idejében még 47 híd kötötte össze az Ipoly két partját. Ezeken egészen a háború végéig volt közlekedés. Pusztulásukat nem a háború okozta, hanem a háború utáni borzalmas időszak. Újjáépítésük számomra különösen is fontos, 2002-ben képviselői programom egyik fontos eleme volt az Ipoly hidak rekonstrukciója. Öröm, hogy kettő meg is épült azóta. Bánat, hogy csak kettő épült meg azóta.

A Katalin híd Szécsénynél

Lehetne, sőt kellene több közúti hidat építeni, de ez kevés, mondhatni alig ér valamit, ha nem épülnek a nemzetek közötti megértés és megbocsátás hídjai.