A fotóművész életében mérföldkőnek számít minden egyes kiállítása, mert a közönségével találkozik. Aich Clara Amerikában élő fotóművész a „Grounds for Sculpture” művészi non-profit szervezet rendezésében New Jersey egy kis városkájában állította ki műveit; műalkotásokat műalkotásokról. Pontosabban: fotókat szobrokról.
„A Kerepesi Temető szobrai iránti érdeklődésem a gyerekkoromig nyúlig vissza, amikor a szüleimet gyakran elkísértem a családi kriptánkhoz.” Aich Clara visszaemlékezésében elmondta, hogy az édesanyja (akinek az emlékének szenteli ezt a kiállítást) hívta fel először a figyelmét e temetői szobrok szépségére. Jóval később, amikor már egyedül sétált a temetőben, újra felfedezte a kőbe zárt reményeket és bánatokat a női alakokban. Megtalálta bennük, mint múzsákban, az alkotó értelmet. „A Kerepesi Temető szobrai azokat az örök múzsákat jelképezik, akik segítenek nekünk az ihlet és az életszenvedélyünk újramegtalálásában.”
Aich Clara Budapesten született. Bécsben tanult fényképészetet, majd New Yorkba költözött, ahol 1964 óta él. Fiatalon megtalálta önálló stílusát; a különlegeset kereste hétköznapi témákban. Miközben híres kozmetikai cégeknek dolgozott, alkotó tevékenységét tökéletesítette. Nagyon sokat utazott, bejárta a világot Indiától Indonéziáig, Afrikától Dél-Amerikáig, rendületlenül kutatva művészi témák után.
Ezen az önálló kiállításon 32 kép látható, többek között a Lotz Károly festő, Gombaszögi Ella színésznő, Pásztor János szobrász, Worner Jakab gyáros és Heim Pál gyermekgyógyász síremlékeiről készültek. Ezeknek a maga nemében egyedülálló szobroknak a léte a Kerepesi Temető érdekes történetével függ össze.
Úgy 150 éve kezdett épülni a Kerepesi, amikor a pesti városhatáron belüli temetőket lezárták. Ismert művészek, írók és politikusok kedvelt temetkezési helyévé vált. 1873-tól, amikor Pest és Buda egyesült, a temető még nagyobb rangot vívott ki magának. Virágzásnak indultak a temetői díszítőművészetek, és az új magyar stílus német és olasz elemekkel keveredett. A temető jellege híres építészek keze nyomán sajátossá vált. Jeles magyar szobrászok gyönyörű szobrokat alkottak, amelyek a temetői emlékművek többségét alkották már. A második világháborúban pótolhatatlan károk keletkeztek, sok szobor elpusztult. Majd a kommunista rezsim is veszélyeztette ezeket a különleges szobrokat, ugyanis 1956 májusában védett területté nyilvánította, ami azt jelentette, hogy csak a neves sírok maradhattak a helyükön. Attól kezdve csak annak az időszaknak a politikai, művészeti és tudományos élet nagyjait lehetett ott eltemetni. Döntés született arról, hogy semmiféle egyházi szertartást nem tarthattak. A Kerepesi Temető 1988-ig ateista temető volt. Most ismét ismét köztulajdonban van a sírkert.
A szenvedő anya, szerető feleség vagy fiatal lány képében megjelenített nő itt van mind – kőbe vésve és bronzba öntve, hogy kifejezzék az örök szerelmet és szeretetet. Az arcuk és a testük vagy fájdalommal teli, vagy fenségesen méltóságos. Aich Clara rátette a fényképeire a szobrok által kifejezett fájdalmakat, bánatokat, reményeket és szerelemeket..., és elhozta. A kiállítás nemcsak az amerikai New Jersey-ben tekinthető meg jelenleg, hanem a Kerepesi Temető Kegyeleti Múzeumában is.
