Dr.Kubassek János a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója tartott előadást
"Magyar női utazók és felfedezők öt világrészen" címmel.
Több magyar utazó, kutató neve ismeretes mint: Julianusz barát, Körösi Csoma Sándor, Vambery Armin, stb. de szinte soha nem hallottunk magyar nőkről, akik bátorságukkal, tudásukkal és rátermettségükkel eljutottak volna idegen országokba, földrészekre öregbíteni a magyarok hírnevét.
Ezt a hiányt pótolta az előadás, csodálatos, ritkán hallott, gördülékeny magyar nyelven szólva a témáról.

BAKERNÉ SASS FLÓRA

1841-ben született Erdélyben. 1848-ban családját kiírtották, a kislányt dajkája vette magához.  A szabadságharc leverése után fogadott családja Törökországba menekül, de a kislány még Bulgáriában elszakad tőlük, eltűnik és rabszolgasorba kerül.10 év után talál a szép szőke lányra Samuel Baker angol mernök és utazó, megvásárolja és feleségül veszi. Ettől kezdve hűséges társa lesz Bakernek.
Különös módon szerzett feleségével régi álmának megvalósítására, a Nílus forrásának felderítésére utazik saját költségen felszerelt expedícióval.1864-ben felfedezik a Nílus második forrását az Albert tóban melyet ők neveznek el Viktoria királynő elhunyt férjéről.
A felfedezőket nagy ünnepléssel fogadják Angliában,  Bakert a királynő lovaggá üti,ellenben Flóra figyelmet sem kap,  mellőzik kétes származása miatt. Utazásaik történetét, kalandjaikat és viszontagságaikat valamint  az ott élő bennszülöttek hétköznapjait naplójában örökítette meg.
Baker 1893-ban húnyt el, Flóra 1916-ban követte őt.

SAARY ÉVA,

Olajkutató, író, festő- és fotóművész  1929-ben született   Balatonkenesén.Iskolái nagy részét Budapesten végezte. Geológus diplomát és fényképész mesterlevelet szerzett, Szimon Jenő magániskolájában festészetet tanult.Kőolaj geológusként került Svájcba ötvenhatos menekültként, onnan pedig egy francia olajtársaság  alkalmazottjaként  Gabonba.
Az elsősorban költőként, festőként és fotósként imert szerző:" Olajtornyok az egyenlítő alatt" c. könyvéből az ötvenes-hatvanas évek Afrikájának exotikus zamatát, hangulatát ismerhetjük meg.  A könyv első részében Gabon jellegzetes helyszínei és a francia gyarmat hétköznapjai adják a témát. A  mérnökök  és a többi fehér ember mellett  megjelennek az őket kiszolgáló bennszülöttek. A második rész kongói utirajzokat és az Albert Schweitzerrel való személyes találkozás élményét örökíti meg.
A megadott portrék hiteles módon idézik fel az egyenlítői természettel való találkozás élményét és az egykori gyarmati társadalom életét. Európába visszatérve Luganoban telepedett le francia férjével együtt.

MOLNÁR MÁRIA,

Várpalotán született 1886-ban.Miután elvégezte az elemi iskolát családja Budapestre költözött ahol a
polgári iskola befejezése után mütősnővérnek tanult.Kapcsolatba került a Bethánia Szövetség tagjaival és jelentkezett a Filadelfia Diákonissza Egyletbe. Az első világháború kitöréséig kórházakban segédkezett.A háború alatt hadikórházakban teljesített szolgálatot. Amikor a háború véget ért aktívan bekapcsolódott a missziós munkába, Németországba megy hogy megtanuljon németül és jelentkezik külmissziói szolgálatra.
A német orvosi vizsgálat alkalmatlannak minősítette trópusi szolgálatra,  de ő kitartott elhatározása mellett. Magyarországon megszerzi a kedvező orvosi véleményt és 1924 ben Budapesten a Kalvin téri reformatus templomban kibocsájtották külmissziói szolgálatra, a Magyar Missziós Szövetség küldötteként elindulhatott Papua Új-Guineába.
Először Pitilu szigeten látta el missziónáriusi teendőit, teljesen egyedül dolgozott 300 papua között. Megtanulta a papuak nyelvét, a benszülötteket megtanította a civilizació hasznos ismereteire, a
gyerekeknek iskolát létesített. Sok évet töltött a rászorultak testi és lelki gyógyításával. Ennek a tevékenységnek vetett véget 1943 március 17-én a vértanúhalál, amikor a japán hadsereg egyik alakulata a papuak között tevékenykedő protestáns és római katolikus missziónáriusokat egy hadihajó fedélzetén lemészárolta, testüket a tengerbe dobatta.
Molnar Maria emléke ma is él a papua őslakosság körében.

FARKAS  BRUNNER ERZSÉBET és SASS BRUNNER ERZSÉBET,

a magyar festészet ismert alakjai voltak.Brunner Erzsébet 1889-ben született Nagykanizsán, édesapja Sass Brunner Ferenc festőművész, a Ferenczy és Hollósy nyomdokain létesült festőiskola tanára. Itt tanult festeni Farkas Erzsébet  aki később férjhezment tanárához.
Leányuk Brunner Erzsébet 1910-ben született. Anya és leánya 1929-ben indultak el Magyarországról, hogy Indiába utazzanak. Szerintük misztikus uton hívást kaptak Indiába, egy álomból keletkezett valóság tette lehetővé hogy bekopoghassanak éhesen, mezitláb  Rabindranath Tagore santeniketáni egyetemére, mondván hogy " előző életünkben hindusok voltunk, India fantáziánkban élt míg valójában is eljutottunk álmaink földjére".Nem világot látni utaztak Indiába, belső elhívatottságból, szellemi
megtisztulni vágyásból indultak utnak.Útközben félévet töltöttek Olaszországban, majd Libián és Egyiptomon átutazva érkeztek meg. Jártukban-keltükben  mindenütt festettek, kiállításokat rendeztek.
Termékeny művészetüknek elsődleges ihletője a indiai vallásosság, az ember spirituális ökéletességének keresése.Részesei voltak a szellemi- spirituális élet legbelsőbb köreinek és társaságukhoz tartoztak a kor ismert személyiségei. Mindkettőjüknek lehetősége nyílt lefesteni a kor nagyjait Rabindranath Tagoret, a Dalai Lámát, Nehrut .Brunner Erzsébet tájképei a végtelen nagyságát, az időtlen csendet és az
ember kicsinységét fejezik ki.Rengeteg képet festettek utazásaik során, beutazták Indiát egyik végétől
a másikig , Benarest és a híres Síva barlangot, Kasmirt, Madrast, mindenütt a spirituális tisztaságot keresve.
1938-ban Hawaii-n át az Egyesült Államokba hajóztak. Képeiket San Franciscoban, Los Angelesben, Chicagóban és New-Yorkban állították ki.Brunner Erzsébet több portrét, életképet festett, különböző népek sajátos jegyű arca, fák, állatok szerepelnek képein.Önéletrajzi könyvéből (Mistic India) kitűnik, hogy India elsősorban érzelmeket ébreszt, csak belülről sprirituálisan közelíthető meg, a racionális elme számára megfejthetetlen, rejtély érthetetlen, megfoghatatlan.Képeik azt sugallják, hogy az anya-leánya párosnak ezt sikerült megértenie.

 AMRITA SHER-GIL

festőművész Budapesten születet magyar anyától és szikhi apától 1913-ban.Rövid életútja alatt sokat alkotott. Magyarországon kevesbé ismerik, de Indiában a 20. század legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki új festészeti irányzatokat hozott létre.
Művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei mivel életének első 8 évét Magyarországon töltötte. Festőművészi hajlamai korán megmutatkoztak. Már 5 éves korában akvarelleket festett édesanyja biztatására.
1921-ben a család Indiában telepedett le, a Himalaya tővénél, de hosszantartó európai utjaik Baktay Ervin anyai nagybátyja jóvoltából lehetőve tették Amrita számára további tanulmányait Olaszországban,
Párizsban. 1933-ban a  Fiatal lányok c. képével megnyerte a Párizsi Szalon aranyérmet ezzel Amrita Ser-Gil lett a legfiatalabb és az egyetlen ázsiai festő akit a Szalon tagjává választottak. A posztimpresszionizmus festői voltak példaképei Cezanne , Gaugin, Modigliani.
1934-ben az idiai haza utáni vágy erősebb volt mint az európai nagyvárosok vonzása, így haza indult családjával Indiába. Ott megdöbbentette az Indiában uralkodó szegénység, portréi szomorúak voltak, a mindennapi élet küzdelmei sugárzottak festményeiből. Egy ídőben délre költözött India művészetének és múltjának megismerésére. Innen számítjuk művészetének második szakaszát. A Bengáli Iskola, a
Kalkutta csoport, Rabindranath Tagore erőteljesen hatott művészetére. A Két elefánt c. festménye ezt a stílust tükrözi.1941-ben súlyos betegség tört rá és Amrita váratlanul meghalt.Halála után festményeit Indiában nemzeti kinccsé nyílvánították.Úttörője volt egy olyan művészeti szemléletnek amely az 1940-es években bontakozhatott ki jobban és India függetlenné válásával ért be.

FARKAS  EDIT

A Déli-sarkvidék tudományos feltérképezése és feltárása a különböző nemzetek kutatóállomásainak létesítésével indult meg az 1930-as évektől kezdve.
Farkas Edit 1921-ben született Gyulán ahol csak korai gyermekkorát töltötte,  elemi  és középiskolai tanulmányait a Dunántúlon végezte, matematika-fizika szakos tanári diplomáját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerezte meg.
A második világháborút követően családjával kivándorolt Új-Zélandba. A Wellingtoni Victoria Egyetemen tovább folytatta tanulmányait és doktori fokozatot szerzett. 1953-tól az Új-zelandi Meteorológiai Szolgálat munkatársa lett. A légkör ózontartalmának változását, az ózonlyuk kialakulását kutatta.
Az elért eredményeket számos szakcikkben tette közzé. Ő volt az első magyar származású kutatónő aki az Antarktiszra eljutott.  A Ross szigeti Scott és McMurdo állomásokon dolgozott, a gépek
kipróbálása és az ott dolgozó személyzet betanítása volt a feladata. Ugyanakkor lehetősége nyílt hogy betekintést nyerjen az örök fagy és hó birodalmába.
Élményeit megörökítő naplója az érdi Magyar Földrajzi Múzeum értékes kincsei közé tartozik.
A világ egyik legtekintélyesebb ózonkutatójaként számon tartott Farkas Edit 1993-ban hunyt el Wellingtonban.