A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514)626-0869
Email: itt

BRIDZS
Kezdőknek Bridzs tanfolyam indul a Magyar Házban (Foyer Hongrois) vasárnaponként 11órai kezdettel.
Kérjük hagyjon üzenetet Évánál (438) 386 6980 

Dr. Machan Tamás
Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228
FOGSOR KLINIKA 
Schweitzer János d.d. 
denturologiset a hirdetés bemutatójának 15% kedvezményt adunk.
Tel: 514-738-2279 
5845. Cote des Neiges 
Suite. 350 
STEVE Electric Inc.
Szõke István
Hívjon bármikor:
Tel: 514 981-5527 
vagy (450) 688-59831
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212
STEVE Electric Inc.
Szőke István
Hívjon bármikor:
Tel: 514 981-5527 
vagy (450) 688-59831

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

 

Egy ország voltunk

Magyar Krónika,
2015. július 16.

Surján László

Nem adatott meg nekem Ruffy Péter, Baróti Géza vagy Kristóf Attila írástudása, s nem is fekete Malibu, hanem fehér Opel vitt el ide meg oda, mégis annyi élmény ért most pár nap alatt a Szepességben és Sárosban, hogy néhányról okvetlenül szólnom kell.

Elsőnek egy 48-as emlékművet említek. Ez Szepes Szombaton áll. A szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékeztek vele a szepesszombatiak (a város nevét hol külön, hol kötőjellel vagy akár csak egy szóban írják a régi források). Mily szerencse, hogy az akkori hatalom nem verte szét az ünnepségeket. Pedig a nép nyelvén Ferenc Jóskává szelídült uralkodó aligha lehetett nagy barátja a megemlékezéseknek. Sajnos 2006-bn nem innen vették a példát.

A lényeg az, hogy az emlékmű elkészült, a városháza elé került, a település központjába. Arányosan formált, fehér, mészkőből faragott obeliszk. Talapzata egyszerű hasáb. Ebből emelkedik ki a nyúlánk oszlop, amelynek tetejét egy turul díszítette.

Ám a felavatás után két évtizeddel megváltozott a világ. A csehek leverték a turult, s az oszlopra rákerült egy új felirat: A világháborúban elesettek emlékére. Ezzel ki is merült a „rendszerváltó düh”, s a talpazat magyar felirata érintetlen maradt. Ma is olvasható, noha édes magyar hazánk iránti szeretetről esik benne szó.

Erre a csekélységre a máig talán legalaposabb Csehszlovákia útikönyv nem tér ki, Szombathy Viktor persze nehéz politikai környezetben írta meg a művét: 1972-ben jelent meg. Ma a wikiwand már ismerteti a feliratot. Érdemesnek tartom fényképen közölni.
Először lássuk az emlékoszlopot eredeti állapotában egy régi képeslapon:

Ma az oszlop így néz ki

A fák megnőttek, a turul elrepült...
. De a lényeg nem ez, hanem a harmadik, befejező oldal:

 A város lakosai között már 1910-ben is kisebbségben voltak a magyarok: 977 lakosából 422 szlovák, 319 német és csak 228 a magyar. 1899-ben sem lehetett több magyar, de a cipszerek, szlovákok vállalták, sőt „közadakoztak” édes magyar hazájuk iránti szeretetből.
Ezen a régen Séta térnek nevezett helyen, a városháza és a templom között egy Immaculata szobor is áll. Szepes Szombat egyike volt az elzálogosított szepességi városoknak, s ezek mindegyike, miután visszatért az anyaországhoz, egy ilyen szobrot állított. A fényviszonyok miatt csak hátulról tudtam élvezhető képet készíteni róla.

Ilyenkor persze segíthet a Google Föld utcakép szolgáltatása:

A városházától még balra látszik a 48-as emlékmű. A tér túl oldalán a piros cserepes házból nősült Benyovszky Mór, aki hányatott sorsa révén Madagaszkárnak lett úgymond királya.

Tartozom még annak az elmondásával, hogy miért ezt a negyvennyolcas emlékművet mutatom elsőként. Kétszer is hallottam egy mondatot a múlt héten, ami egy kicsit egybe cseng azzal, hogy nem vésték le a magyar feliratot. Ezekről majd más írásokban részletesebben szeretnék szólni, de most csak ide írom: Hiszen valaha egy ország voltunk. Indulat nélkül, békességes szóként hangzott el mind a kétszer. Bár általános lenne, hogy így gondolnánk egymásra: polgártársakként. Bárcsak kölcsönösen megbecsülnénk ezt a közös múltat. Bárcsak békévé oldaná őseink harcát az emlékezés.

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.