Ferenc pápa kinyitotta a párbeszéd lehetőségét a húsvét időpontjának ügyében a keleti kereszténység felé, de ezzel újabb kötelességei adódnak, miközben pozitív üzenetet kapott Moszkvából – az 1054-es nagy egyházszakadás rendezésének lehetőségéről. Az ügy bonyolult, mégis mintha előre haladnánk – legalábbis így látja Török Csaba katolikus médiareferens.
Találkozik egy katolikus és egy ortodox, és azt kérdik egymástól: a te Krisztusod már feltámadt? Az enyém majd jövő vasárnap
– mondta a tőle nem szokatlan, ironizáló stílusban Ferenc pápa június derekán a római lateráni (Szent János-) bazilikában. A meditáció alkalmával az egyházközi párbeszéddel kapcsolatos kérdésekre válaszolva beszélt az orosz és a bizánci ortodoxiával ápolt viszonyról is, nem kevesebbet elárulva: a katolikus egyház kész megváltoztatni húsvétképzési gyakorlatát, ha ez segít abban, hogy egyszerre ünnepelhessenek a világ keresztényei.
Hogy ez mit jelent, az egyházfő igazából nem fejtette ki minden részletre kitérően, nem tudtuk meg például, hogy az új időpont egy naptári nap lehet-e a felajánlás szerint, illetve hogy ezt a napot melyik naptár alapján jelölik ki. Ezzel és egyéb kérdéseinkkel Török Csabához, a katolikus egyház tévéreferenséhez fordultunk, aki már az elején leszögezi, a húsvét időpontjának kijelölése már az első keresztények számára is nehézség volt.

Niszán 14.
– Két szempont találkozott: az első, hogy Jézus keresztáldozata a zsidó pészach ünnepéhez kapcsolódott, amelynek napja Niszán hónap 14., tehát a tavaszi napéjegyenlőség utáni telihold. A második, hogy Jézus a hét első napján, tehát vasárnap támadt fel. A zsidó gyökerű közösségek, s a velük kapcsolatban lévő, keleti helyi egyházak erősen tartották a Niszán 14. ünneplését, a középpontba tehát Jézus áldozatát állítva, s az utána következő vasárnapon – még ha az nem is harmadnapra következett – ünnepelték a feltámadást. Ezzel szemben a római egyház a vasárnapi húsvéttartást részesítette előnyben, s ebből kiindulva mindig az előző pénteken emlékezett Jézus halálára – húzza alá Török Csaba.
A kérdés a II. században dőlt el, ekkor alakult ki – a húsvéti vita nyomán – a mai állapot és időpont-meghatározás, miszerint húsvétvasárnap a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap, ha a telihold vasárnapra esik, akkor a következő vasárnap. A korabeli római naptárban a napéjegyenlőség időpontja március 25-e volt. Ez azt is jelentette, hogy bár a keresztény liturgikus naptár megőrizte a zsidó gyökereket, mégis különállóvá vált, saját indentitással.

1582
Következő állomásunk 1582: ekkor reformálták meg a Julián-naptárat, XIII. Gergely alatt. Az úgynevezett gregorián naptár a szökőévszámítás korrekciójával igyekezett pontosabbá tenni a napév alapú időszámítást. Az évszázadok alatt felhalmozódott „naptárkésést” azzal korrigálták, hogy október 4-e után 15-e következett. Ezt a reformot idővel a teljes nyugati világ átvette, majd az 1917-es forradalom után az orosz területeken is bevezette az állam.
– Ugyanakkor – folytatja Török Csaba – az ortodox közösségek megtartották a korábbi, Julián-naptár szerinti számítást. Ez okozza, hogy a nyugati, tehát római katolikus és protestáns, valamint az ortodox keleti liturgikus naptárak között eltérés van, ami a napéjegyenlőség- és holdtölteszámítás okán húsvét esetében nagyobb is lehet a két naptár stabilan számítható eltérésénél.
Hogy mi lehet ezek után a „tárgyalási alap”?
Ha Kelet felé fordul Ferenc pápa, Nyugat felé lesz dolga
– A római pápa a katolikus hívek lelki vezetője, így joghatósága csak a katolikus egyházra terjed ki. A dátumvita tulajdonképpen a katolikus–ortodox kapcsolat terén áll fel: itt a pápa adott esetben gesztust tehet. Ez természetesen újabb nehézséget okozna, hiszen a nyugati protestáns közösségektől válna külön a katolikus húsvéttartás – figyelmeztet Török Csaba.
Hogy ne áldozza fel Ferenc pápa az egyik párbeszéd-lehetőséget a másik oltárán, a médiareferens katolikus pap a helyzetet a következőképp látja feloldhatónak.
– Azt a fő kérdést kell tudni megválaszolni, hogy maga a katolikus–ortodox–protestáns „háromszög” ki tud-e egyezni. Ha Róma egyedül lép, akkor az arányok módosulnak, de nem jön létre összkeresztény egység.
A tárgyalás tehát, ha Ferenc pápa komolyan veszi, nem is csak egy frontos lesz, és bizonyára nem kevés időt vesz majd igénybe. Török Csaba is hasonlóan lát az ökumenikus közeledés távcsövén.
– Az ökumenikus mozgalom, a keresztény egységtörekvés elmúlt évtizedeiben sokszor és sokan tettek kísérletet a téma felvetésére. A legmagasabb szintű egyeztetésre, tárgyalásra még nem került sor e kérdésben. Ha ilyen szándék megmutatkozik minden érintett fél részéről, akkor annak első lépése a teológus-szakértők egyeztetése lesz, ezt követhetik a hivatalos szervek lépései, azok egyházvezetői megerősítése. Tekintve, hogy az eltérés tárgya teljesen világos, annak tisztázása nem igényel időt. A fő kérdés az, hogy valós szándék és eltökéltség áll-e fenn minden érintett fél esetében.

Egy füst alatt rendezni két történelmi kérdést?
A pápa váratlan bejelentésén kívül még egy történelminek tűnő közlés is elfért az elmúlt hetek hírei között: Moszkvából jött üzenet, hogy lassan vége a vonakodásnak, találkozhat Ferenc pápa és a legnépesebb ortodox keleti keresztény közösség vezetője, a moszkvai pátriárka, Kirill.
Nem szerepel az agendában Ferenc pápa látogatása Moszkvába. Programozva van viszont egy találkozó Kirill pátriárka és a pápa között. (…) Az a reményem, hogy ez a pápa és ez a pátriárka békül meg egymással.
E szavak Hilarion metropolitától származnak, aki Kirill pátriárka „külügyminisztere”. Bár erről a bizonyos találkozóról még mindig „csak” szó van – ez sem kevés –, és a közeli jövő kitétel is jelenthet akár egy vagy két évet is, számunkra külön öröm, hogy lehetséges, független helyszínként Moszkva Ausztriáról vagy Magyarországról beszél.
Mivel azonban a találkozónak a tárgya nem kifejezetten a húsvét mint a kereszténység legfontosabb ünnepének naptári egységesítése volna – hanem egy intézményesen sem biztos, hogy kisebb súlyú kérdés, az 1054-es egyházszakadás (szkizma) ügyének történelmi rendezése –, amennyiben ezt is felveszik az agendába, az megnövelheti az előkészület idejét.
– Mivel az előző pápaságok is nagy hangsúlyt fektettek az ortodoxiával való megbékélésre és párbeszédre, azt mondhatjuk, hogy Kelet és Nyugat találkozása szívügye a feleknek. Ha létrejönne a római pápának és minden oroszok pátriárkájának a találkozója, az mindenképpen alkalmat teremthetne egy ilyen irányú előrelépésre. Mivel azonban Ferenc pápa felvetését hivatali szintű lépések – hangsúlyozom: eddig még – nem követték, minden ilyen irányú latolgatás pusztán spekuláció lenne – teszi egyértelművé Török Csaba.
A katolikus egyház tévéreferens papja szerint ugyanakkor az biztosan fontos üzenet, hogy Hilarion metropolita „azon véleményének adott hangot, hogy 'ez' a pápa és 'ez' a pátriárka találkozhat egy 'semleges' területen”.