Barangolások Sárosban, Szepességben
Hervartov (Hervartó) alig 10 km-es kitérőt jelent Bártfa előtt. Az út megéri a fáradságot, mert ebben a 466 m magasan fekvő festői falucskában – amely a 920 m-es Kudracina hely tövében fekszik – találjuk Kelet-Szlovákia egyik legbájosabb és legrégibb, idestova 400 éves fatemplomát. 1593-ban épült tiszafából gótikus stílusban. Faragott berendezése és reneszánsz festményei igen értékesek.
Ennyit írt Szombathy Viktor az 1975-ben kiadott Csehszlovákia útikönyvben erről a valóban csodálatos alkotásról. Egy Bártfán napjainkban osztogatott kis négynyelvű ismertető nem szentel még ennyit sem a fatemplomoknak, annak ellenére, hogy heten közülük, s részben Bártfa környékiek, rajta vannak az UNESCO világörökség listáján. Kiemeli ugyanakkor, hogy a hervartói az egyetlen római katolikus templom, s hogy falfestményei is vannak.
Hervartót könnyű, azon belül a templomot nehezebb megtalálni, bár csak menni kell, s egyszer váratlanul célba ér az ember. A templomkert ajtaja nyitott, a templom maga zárva, de egy cédula eligazít: telefonálni kell, s kinyitják a templomot is. Kedves, angolul beszélő asszony kalauzol, közben kéretlenül is kézbe ad egy részletes magyar leírást, távozáskor meg további anyagokkal lát el, az egyiket csak a képek miatt, ugyanis szlovákul van, a másik, a legrészletesebb angol.
Erről a látogatásról több mondanivalóm is van. Szeretnék kedvet csinálni mindenkinek, hogy látogasson el ide, összeszedek hát mindent, amit olvastam, láttam.
Az említett angol ismertetőt 2013-ban nyomták. Szerinte a falu 420 m-en fekszik. Nincs ennek semmi jelentősége, a 466 és a 420 egyre megy, ráadásul egy lejtőre épült faluról van szó, ami amúgy is dimbes-dombos. Mintegy félezer lakója van. A falu nevét német eredetűnek tartja, a Heereswarte szóból származó lehet. Van még két magyarázat: Herr war da, azaz az Úr volt itt, és az, hogy a falu neve egy bizonyos Herbert-től származik, az ő nevét jegyezték fel legrégebben. Bízzuk ezt a vitát a nyelvészekre, rögzítsük, hogy németek lakták valaha a települést, amelynek nevét 1406-ban említik legelőször. A település magyar neve Hervartó. A tó vég ne tévesszen meg, nem találkoztunk Hervar tavával. Vályi András szerint (1796) "HERVALTÓ. Tót falu Sáros Várm. földes Ura B. Splényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bártfától 3/4 mértföldnyire Richvaldnak filiája, réttye, legelője, erdeje elég van. "
A XV. század második felében emelték Assisi Szent Ferenc tiszteletére a templomot. A reformáció és ellenreformáció során a falu hitet, a templom gazdát váltott, 1670 táján véglegesen a katolikusoké lett. 1997-ben elkészült az új katolikus templom, de ünnepi alkalmakkor a régit is használják.
Kőfallal körülvett templom, kertjében hatalmas hársfák, tetején tiszafa zsindely. A XV. században Hervartó nem önálló település volt, hanem Bártfa része. Az ottani ferences rendház hatásának tulajdonítják, hogy ezt a templomot Szent Ferenc tiszteletére emelték.
 
Az oltárképen Szűz Mária látható a gyermek Jézussal, mellette Szent Katalin, karddal a kezében (amivel lefejezték) és Szent Barbara (akit egy toronyba zártak). Ezt a két szentet a közép korban szerte Európában nagyon tisztelték. A főoltárról az eredeti szárnyas oltár behajtható része szemet szúróan hiányzik.
 
Jól látszik a falfestés. A hiányzó képek Budapesten vannak, jelenleg gondolom a Nemzeti Galériában. Idegenvezetőnk mindezt a legnagyobb természetességgel és minden él nélkül mondja, a kezünkben lévő szöveg sem ellenséges. Ahogy erről beszélgetünk, inkább valami büszkeséget érzek. Ennek a falunak olyan kincsei vannak, amelyeket egy sokak által látogatott, nagy múzeumban is megbecsülnek. És ekkor hangzik el a korábbi írásomban már említett mondat: Hiszen valaha egy ország voltunk! Igen, valamiképp így kellene mindenkinek gondolkodnia. Az összetartozás a lényeg, nem a birtoklás vágya. Ennek a templomnak volt még egy Szent Miklós oltára is, amit szintén elvittek. Nem túl messzire, csak Bártfára, a Sáros múzeumban látható.
 
Az ember elgondolkodik, hogy mi mozgatta a régieket, hogy ilyen szépségű munkákkal díszítettek egy alig lakott falu egyszerű templomát? Aligha magukra voltak tekintettel, hanem az Úristen iránti tiszteletüket fejezték ki.
[Folytatása következik]