Amikor Bach előhúzta a kardját Magyar Krónika, 2014. augusztus 4.

Még a legmegátalkodottabb ateista is elbizonytalanodik a h-moll Mise vagy a Goldberg-variációk hallatán. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ilyen emberfeletti műveket csak emberfeletti ember alkothatott. Pedig Bachnak is megvoltak a maga gyengéi. Például könnyen felfortyant, és néha még a tettlegességtől sem riadt vissza.
Éppen 309 évvel ezelőtt, 1705. augusztus 4-én éjjel Johann Sebastian Bach, az arnstadti templom orgonistája unokahúgával, Barbara Catharina Bachhal sétált hazafelé a Neideck-kastélyból, ahol a gróf orgonistájával, Christoph Herthummal adott koncertet az egybegyűlt előkelőségeknek.

A piactéren egy csapat diákba ütköztek, akik előzőleg egy keresztelőünnepségen énekeltek, és most az úgynevezett hosszú kőnél (egy régi kőasztalnál) üldögéltek, feltehetőleg már kapatosan. Egyikük, a kissé túlkoros, 23 éves gimnazista, Johann Heinrich Geyersbach Bach elé állt, és kérdőre vonta, miért sértegette őt az előző napi próbán.
Bach nem emlékezett semmiféle sértegetésre, Geyersbach azonban nem hagyta annyiban a dolgot, követelte, hogy Bach vonja vissza a kijelentést, miszerint ő csak egy kis harmadrangú segédfagottista. Mivel nem jutottak dűlőre egymással, a diák a nála lévő bottal Bach arcába csapott. A két fiatalember (Bach még csak 20 éves volt) egymásnak esett, Bach előhúzta a kardját, de mielőtt még használhatta volna, a többi diák, valamint Barbara Chatarina szétválasztotta a verekedőket.
Egy fagottszóló lehetett a konfliktus gyökere
Másnap reggel Bach megjelent az arnstadti elöljáróságon, hogy feljelentést tegyen Johann Heinrich Geyersbach ellen, és biztosítékot akart kérni arra nézvést, hogy ezentúl háborítatlanul sétálhat a város utcáin. 
A fennmaradt jegyzőkönyv szerint Arnstadt elöljárósága felszólította a fagottost, aki nagy nehezen elismert, hogy ő ütött elsőként, hogy a jövőben az effajta vitákat ne a nyílt utcán rendezze. Bachot viszont megkérték, hogy ne illesse szitokszavakkal az arnstadti templomi hangversenyeken résztvevő diákokat.
A zenetörténészek sejtése szerint Geyersbach a Nach dir Herr verlanget mich " (BWV 150) című kantáta miatt vonhatta magára Bach haragját.  A korai kantáta pontos keletkezési ideje nem ismert, de feltételezhető, hogy éppen az arnstadti időszakban született. A mű ötödik tétele egy fagottszólót tartalmaz, könnyen lehet tehát, hogy itt keresendő a konfliktus gyökere. Geyersbach nem tudott megfelelni az ifjú komponista elvárásainak, mire az vérmérséklete szerint reagált a tökéletlen előadásra.