Irigykedem Magyar Krónika, 2014. augusztus 26. Surján László

Alighanem kevesen ismerik nálunk a két gyermekes Danizát, aki az olasz Alpokban gyermekrablónak nézett egy gombagyűjtőt. Gyermekei védelmében alaposan helyben hagyta az illetőt, akivel jó sokat kell bíbelődnie az orvosoknak, amíg felépül.

Ugyan mi van ezen irigykedni való? Jogos kérdés. Valójában sem Danizát, sem az összevert gombagyűjtőt nem irigylem, hanem a vitát, ami Olaszországot két részre bontotta. Irigylem, hogy Európa s azon belül Olaszország ezer baja között ők most éppen ezzel foglalkoznak a legtöbbet. A kérdés az, hogy mi a teendő. Be kell-e zárni Danizát, s ha ellenáll, szabad-e megölni? A halálbüntetés egyébként Olasz-földön is tilos.

A vitázók egyik csoportja úgy véli Daniza nem tett mást, mint amit minden kétgyermekes anya megtenne, ha veszély fenyegeti a kicsiket. Mások meg akarják torolni a történeteket, s szeretnék, ha mindenki biztonságban gombázhatna.

El kell ezen ponton árulnom, hogy Daniza nem hajléktalan erdőlakó, hanem egy jól fejlett anyamedve. Viselkedésében nehéz megérteni, hogy miért nem végzett Daniele Maturival, aki gombászás közben megzavarta a medvecsaládot. Maturit több harapás érte a végtagjain, mély karmolások szabdalják a testét. Kórházban van, s nem érti, miért maradt életben.

Az állatvédők tiltakoznak Daniza esetleges befogása ellen, s azt állítják, a gombász volt óvatlan. A hatóságok befogás pártiak, de kilőni nem akarják a medvét, hacsak nem alakul ki valamilyen vészhelyzet a befogás közben.

Irigykedem tehát. Jó lenne, ha nálunk is medvék és emberek egyébként felettébb ritka összecsapásai lennének a lapok címoldalán, s nem a baloldali pártok egymással való marakodása, illetve az ellenzéknek a kormánypártokra szórt rágalmai foglalnák ott a helyet.

E két utóbbi témát unom is, meg undorodom is tőlük. Akkor inkább a Daniza:Maturi meccs.