Thomas Bata cseh származású kanadai vállalkozó, a "cipőkirály" 100 évvel ezelőtt, 1914. szeptember 17-én született.

A Bata cipőbirodalom alapjait lerakó Tomás Bata fiaként látta meg a napvilágot a monarchiabeli Prágában Tomás Jan Bata néven.

Már gyerekkorában elsajátította a cipőkészítés csínját-bínját. Apja 1932-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, a 17 éves fiúnak kellett továbbvinni a legendás szervezettségű családi vállalkozást, ami ekkorra már modern ipari módszerekkel, futószalagos gyártással multinacionális cégként működött. Jó minőségű, megfizethető cipőket gyártott, alkalmazottait különleges juttatásokban (átlagosnál magasabb bér, ötnapos munkahét, ingyenes orvosi ellátás) részesítette, a vezetőket saját iskolájában képezte. A fogalommá vált Batya (ahogy a helyiek ejtik) virágzásának a második világháború vetett véget, a gyár tulajdonosa mozdítható vagyonát felpakolva a nácik elől Kanadába emigrált. 1939-ben itt alapította meg a Bata Shoe Company of Canadát, amelynek központját a később róla elnevezett Batawa városkában hozta létre.

A háború évei alatt a kanadai hadseregben harcolt, és húga közreműködésével - a lehetőségek szerint - sikeresen működtette cégét, stratégiai fontosságú cikkeket gyártott a szövetséges csapatok számára. Politikai szerepet is vállalva együttműködött Benes csehszlovák elnök londoni emigráns kormányával, melynek számlájára esetenként több tízezer dollárt utalt át. A második világháború után rövid időre hazatért Csehszlovákiába, ahol a hatalomra került kommunisták a még apja és nagybátyja által alapított zlíni gyárat államosították, eredeti tulajdonosát pedig kapitalista ördögként bélyegezték meg, ami miatt végleg szülőföldje elhagyására kényszerült.

A tengerentúlon világméretű terjeszkedésbe kezdett, létrehozta a Bata Shoe Organization vállalatbirodalmat, amelynek 1946-ban már 38 gyára és 2168 márkaboltja volt, 34 millió pár cipőt gyártottak, 34 ezer embert foglalkoztattak. A szocialista országokban ugyan elveszítették korábbi piacaikat, de ennek ellenére tovább növekedtek, 1962-ben már 79 országban működtek, 175 millió pár cipőt gyártottak, 1975-re évi 250 millió pár cipővel a világ legnagyobb cipőipari vállalkozásává nőtték ki magukat. A termelést a vásárlói igényeket figyelembe véve alakították. "Nálunk a vevő az úr" – ez volt a vezérelvük. Az 1960-70-es években a harmadik világban ikonikus lábbeli volt a Bata vászon tornacipője, amely az ottani gyárak termelésének 60-80 százalékát tette ki. Ázsiában és Dél-Amerikában a megfizethető hétköznapi cipők, Európában a drága, minőségi cipők gyártására összpontosítottak. Bata, aki a jól menő üzletből többek között a Szabad Európa Rádiót is támogatta, 1984-ig vezette a cégbirodalmat, ekkor fiának adta át a stafétabotot.

Az 1989-es rendszerváltozás után Václav Havel elnök hazahívta a már milliárdos és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elnökségi tagjaként is tevékenykedő Batát, aki elérzékenyült a fogadására összegyűlt tömeg láttán. Ezt követően gyakori és megbecsült vendég lett Csehországban, újraindította a gyárat, és Bata-üzletek egész sorát nyitotta meg. A család is visszakapta megbecsülését, Thomas Batát 1991-ben Masaryk-renddel tüntették ki, Zlínben pedig édesapjáról nevezték el a főiskolát, amelyet a cég ma is jelentősen támogat.

2000-ben a kanadai gyár helyzete megingott, a batawai üzemet és kanadai márkaboltjaikat bezárták. A cég központját Svájcba helyezték át, de az idős Bata feleségével Torontóban maradt. Innen folytatta korát meghazudtolóan aktív tevékenységét. 93 éves korában, 2008. szeptember 1-jén halt meg Torontóban. "Korunk egyik legnagyobb egyénisége hagyott itt minket. Bár szülőföldjén nem kedvezett neki a szerencse, a világban sokra vitte, és számunkra az üzleti siker szimbólumává vált" - méltatta halála után Václav Klaus cseh elnök.