Történelem az élet tanítómestere, tartották már a régi latinok is. Ami negyedszázaddal ezelőtt történt, ha nem is „történelem”, de mindenképp múlt. A mai helyzet megértésében eligazító lehet, ha megnézzük, mi lett 25 év alatt a korábbi elgondolásokból.
Napra 25 éve, hogy Budapesten a a Szabad Demokraták Szövetsége és a Neumann Alapítvány „Milyen feladatai és milyen esélyei vannak a liberalizmusnak a közép-európai, kelet-európai térségben?” címmel nemzetközi találkozót szervezett. Az eseményről készült korabeli tudósítás az MTI archívumban olvasható.

Ötven-hatvan liberális meggyőződésű politikus, politológus, újságíró vett részt Bulgáriából, Jugoszláviából, Romániából, Csehszlovákiából, Észtországból, Litvániából, Lettországból, Lengyelországból. A nyugati liberális pártok részéről többek közt a Liberális Internacionálé
Ismét bebizonyosodott, hogy országaink különbözősége ellenére gondjaink és feladataink többsége közös. Mi több - mint Kis János mondta - országaink demokratikus fejlődése kölcsönös függőségi viszonyban van. Például: a magyarországi demokrácia sorsa függ a romániai demokrácia sorsától és fordítva.  Érdekes megállapítás, de vajon mivel lehetne alátámasztani?

Tóth Károly, a Szlovákiai Magyar Liberális Mozgalom elnöke szerint Szlovákiában 1989. november 17-ike után kettős vákuum jelentkezett: hatalmi és ideológiai. Az elsőt gyorsan megoldották: a demokratikus ellenzék belépett a hatalomba. Az ideológiai vákuum a nehezebb probléma. Hogy ez a nehézség hatott-e a tudósítóra, vagy valami más, nem tudom, de egy értelmetlen mondat következik: „A nemzeti nacionalista, a kereszténydemokrata hasonlít.” A következő mondat sem sokkal jobb, de talán segít értelmezni az előzőt: „Könnyebben kitöltik ezt a vákuumot, mivel közelebb állnak az épp legyőzött kollektivista eszmékhez.”

Nem kétséges, hogy a kereszténydemokrata gondolat nem az egyént, hanem a közösséget állítja a központba, az egyéni érdeket alárendeli a közjónak. Átélve a hazai baloldal negyven éves uralmát, úgy látom, hogy akkor ez fordítva volt. A közérdeket alárendelték az uralkodó réteg egyéni érdekeinek, de a propaganda a közérdekre hivatkozott. Tóth Károly azután kiadta a feladatot: A liberális erők fő feladata ma az újjászületett nacionalizmusok hódítása ellen küzdeni, a régi struktúrák maradványainak ledöntése mellett. Ez a tudósítás tehát világosan közli: liberális uraimék a nemzet fogalmát ellenségnek, legyőzendőnek tartják. Mintha összetévesztenék a nemzetiszocializmussal. Ahelyett, hogy az egyébként akkor nemigen látható náci jelenségek ellen mindenkivel közösen léptek volna, „gyökerénél” akarták azt kiirtani, azaz felléptek minden nemzeti és szocialista ellen. Láttuk, hogy 94-ben ez utóbbi már nem volt fontos.

A nacionalizmusok feléledése Jugoszláviát egy újabb Libanonná változtathatja. Ennek meggátolása effektív nemzetközi segítséggel lenne lehetséges. Egy kolozsvári résztvevő szerint Romániában a nemzeti kisebbségnek és az ellenzéknek, a politikai kisebbségnek közösek a problémái, közösek a főbb céljai, tehát közös kell legyen az útjuk. Azt is kimondta, hogy a mai magyar kormánytényezők meggondolatlan kijelentései nehezítik a romániai magyarság helyzetét és erősítik a románok bizalmatlanságát. Sok erdélyi magyar véleménye ez, de nyilvánosság előtt ritkán fogalmazódik meg. Érdekes megfigyelés, eleve kizárja a bizonyítás lehetőségét. A románok reakciójában akár még igaza is lehet, de a magyarok még ma is emlegetik, hogy Antall József lélekben az ő miniszterelnöküknek tartotta magát.

A Neumann Alapítvány ugyancsak meg nem nevezett képviselője szerint a politikai váltás hirtelen, robbanásszerűen és néha váratlanul történt a volt szocialista országokban. A gazdasági változás már lassúbb folyamat, három-öt évet fog igénybe venni. De a legnehezebb a társadalmi változás, a civil társadalom felépítése, ez évtizedekig is tarthat. Ez a liberális erők feladata, alulról-felülre önszervező módon felépíteni a civil társadalmat.

Ami a gazdaságra vonatkozó jóslatot illeti, a három-öt év helyett alighanem ugyanennyi évtizedet kellett volna mondani. Figyelemre méltó azonban a civil társadalomról mondott elképzelés. A civil társadalom attól civil, hogy valóban önszerveződő módon épül ki, azaz a polgárok szabad akaratából, nem pedig politikai szerveződések pátyolgatásával. Így csak álcivilek szervezhetők, akik mögött nem áll a polgárok valós akarata. Az elhangzottakból, illetve abból, amit a a konferenciáról a tudósító lejegyzett, az derül ki, hogy terveikből a saját civilnek hazudott hátországuk kiépítését voltak képesek egyedül megvalósítani. A hátország megmaradt, az „ország” eltűnt.

Többek szerint a liberális eszmék ma kevésbé népszerűek Kelet-Európában, mint Nyugat-Európában. Pedig éppen itt van rájuk nagyobb szükség, itt vár fontosabb szerep a liberális politikára. A tudósításban ez az állítás is bizonyítatlan maradt, s a liberális politika mai helyzete éles cáfolata az akkori hangzatos, önbiztató kijelentésnek, ráadásul a liberálisok visszaszorulása Nyugatot épp úgy jellemzi, mint a mi vidékünket, például Ausztriában nincsenek jelen, Németországban jelentéktelen erővé lettek. Franciaországban sem tündökölnek, Angliában viszonylag erősek, de az ottani választójog mellett nem jutnak egyről kettőre.
Persze a médiában ma is erősek. Ez a kis visszatekintés mai kijelentéseik értékére is rámutat.