A keresztények arra kaptak meghívást, hogy békét és kiengesztelődést teremtsenek, ahogy Jézus tette, nem pedig arra, hogy megosztást és viszályokat szítsanak. Így tanított szeptember 4-i, péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.

Szent Pál Kolosszeiekhez írt levele Jézus „személyi igazolványa”, aki Isten első szülötte és maga is Isten. Az Atya arra hívta meg, hogy kiengesztelődést és békét teremtsen az emberiség és Isten között a bűnt követően. A béke Jézus műve, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Amikor mi a békéről és a kiengesztelődésről beszélünk, kis békéről és kis kiengesztelődésről van szó, de a nagy békére és a nagy kiengesztelődésre kell gondolnunk, amelyet Jézus tett. Nélküle nem lehetséges a béke, sem a kiengesztelődés. Az a feladatunk, hogy a háború, a gyűlölet hírei között és a családokban is a béke és a kiengesztelődés emberei legyünk – figyelmeztetett a Szentatya.

Jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: Békét vetek? Például nyelvemmel békét vagy viszályt keltek? Hányszor halljuk ezt valakiről: kígyónyelvű. Azért mondják, mert mindig azt teszi, amit a kígyó tett Ádámmal és Évával: tönkretette a békét. Ez rossz, ez egyházunk egy betegsége: megosztást, gyűlöletet vetni, nem pedig a békét. Van egy kérdés, amit mindennap mindannyian jó, ha felteszünk magunknak: ma a békét vagy a viszályt vetettem el? – hangsúlyozta a pápa. – Ugyanakkor azt mondhatjuk magunknak: de időnként meg kell mondani a dolgokat, mert ez vagy az a személy… De gondolj arra, ezzel a viselkedéssel mit vetsz?űA keresztények arra kaptak meghívást, hogy olyanok legyenek, mint Jézus, aki eljött hozzánk, hogy békét és kiengesztelődést hozzon. Ha egy ember élete során nem tesz mást, mint kiengesztelődést és békét teremt, szentté lehet avatni: ez az ember szent – nyomatékosította Ferenc pápa. – Növekednünk kell ebben, és meg kell térnünk! Ne használjunk olyan szavakat, amelyek megosztanak, amelyek háborúhoz, kis háborúkhoz vezetnek. Sohase pletykáljunk! Gondolhatjuk: mi is a pletyka? Semmiség, egy-két szó a másik ellen, egy történet, hogy ez ezt és ezt tette… Nem! Pletykálni terrorizmus, mert a pletykáló olyan, mint a terrorista, aki bombákat robbant, vagyis pusztítást okoz, majd elmegy. A nyelvével rombol. Nem békét teremt. Ravasz ember, nemde? Nem öngyilkos terrorista. Nem, nem! Jól megvédi magát.
A pápa ezután így buzdított: minden alkalommal, amikor olyat akarunk mondani, ami viszályt és megosztást kelt, vagy amivel kibeszéljük a másikat, inkább harapjuk el a nyelvünket. Majd hozzátette: „Biztosítalak benneteket, hogy ha ezt gyakoroljátok ahelyett, hogy viszályt keltenétek, az első időkben bedagad, megsérül a nyelvetek. De a megosztás az ördög munkája.”

„Uram, aki életedet adtad, add meg a béketeremtés és a kiengesztelődés kegyelmét! Véredet adtad, add meg, hogy ne zavarjon, ha megdagad egy kicsit a nyelvem, ha elharapom azt, mielőtt rosszakat mondanék másokról!” – zárta péntek reggeli homíliáját a pápa.