Életrajzi könyvvel és az operaház kerengőjében felavatott szoborral tisztelegtek a 100 éve született Fricsay Ferenc karmester emléke előtt csütörtökön, a Fricsay 100 Minifesztivál zárásaképpen.

A magyar zenét és művészeket népszerűsítette külföldi karrierje során, latba vetette minden befolyását magyar zeneszerzők műveinek műsorra tűzéséért, magyar szólisták fellépéséért. Neve Magyarországon nem eléggé ismert, szinte a teljes Fricsay-életmű fölfedezésre vár – mondta Ókovács Szilveszter főigazgató a könyvbemutatón az operaház Vörös szalonjában, ahol Akit a zene éltetett címmel néhány napja kiállítás is nyílt az 1963-ban, 48 éves korában Bázelben elhunyt magyar dirigensről.

A vasárnap kezdődött Fricsay 100 Minifesztiválon korábban bemutatták Fricsay C-dúr miséjét a Szent István-bazilikában, az Erkel Színház közönsége pedig Edita Gruberová fellépésével Donizetti Lammermoori Luciáját hallhatta.

Fricsayról az Operában

A csütörtöki könyvbemutatón a karmester lánya, Marta Dobay-Fricsay apja zenészi és emberi portréját rajzolta meg köszöntőjében. „Zenei credója az volt, hogy csak alapos tanulással és közösségi szellemmel lehet szabadon kibontakozni úgy, hogy minden előadás ünnepnap, kis istentisztelet legyen, ahol a frakkot nem munkaruhaként, hanem ünnepi öltözetként ölti magára az ember, kívülről és belülről” – idézte fel.

Elbeszélése szerint apja akkor volt elégedett egy koncerttel, ha annak végén másodpernyi csend állt be, és a közönség szinte nem mert moccanni a hatástól. Édesapja hozzá írt leveléből is idézett; Fricsay Ferenc szavain átsütött kötelességtudata és szorgalma, segítőkészsége és mély vallásossága. „Én egy igazán boldog ember vagyok” – vallotta meg a levélben.

Az életrajzi könyv fő szerzője, Karczag Márton Fricsay életpályáját áttekintve felidézte, ahogy egy katonazenekar élén tíz év alatt meghódította Szegedet, majd Budapesten dolgozott néhány évig, innen pedig a nyugati karrier következett: Bécs, München, Berlin, Houston. „Döbbenetes munkabírása volt, rendkívül intenzíven dolgozott, mintha érezte volna, milyen rövidre van szabva az ideje” – fogalmazott a szerző.

Vásáry Tamás zongoraművész Fricsay Ferenchez fűződő személyes emlékeiről mesélt. Úgy vélte, két periódus választható el életében, „az egészséges, joviális Fricsay”, és a nagy operációja utáni, „sovány és átszellemült Fricsay, aki olyan volt, mintha visszatért volna a túlvilágról”. Ezt a második szakaszt olyan interpretációk jellemzik, amelyek „a zenén, a hangokon túliak” – fejtegette a muzsikus, aki többek között Berlinben adott emlékezetes hangversenyt a karmesterrel.

A most megjelent könyvben a Karczag Márton tollából született, mű-, koncert- és lemezjegyzékkel ellátott Fricsay-életrajz mellett Ókovács Szilveszter „lemeznaplóját”, azaz a dirigens lemezfelvételeihez fűzött gondolatait is elolvashatja a közönség, valamint helyet kapott a kötetben Fricsay Mozartról és Bartókról című, 1962-ben megjelent saját írása, továbbá Csobádi Péter és Palló Imre visszaemlékezése is.