Ozsvári Csaba és felesége – mint a Schönstatti Családmozgalom tagjai - 2009. július 9-én, csütörtökön tették le első fogadalmukat. Elvégezték szentgyónásukat, a szentmisén megújították szeretetszövetségüket és szentáldozáshoz járultak. Kivételesen ott volt velük mind az öt gyermekük, 10 évestől a 25 évesig. Csaba azt mondta, hogy ez életének egyik legboldogabb napja. A szentmise után – este 6 óra tájékán - csoportkép készült, majd a kis kápolna melletti asztaloknál baráti beszélgetésbe kezdtek. Csaba egyszer csak ráborult az asztalra. Szívinfarktus. A mentők perceken belül megérkeztek, de egy órás újraélesztési kísérletük eredménytelen maradt. A közösség tagjai ezalatt a kápolnában imádkozott érte. Kisebb gyermekei kevéssel a tragédia előtt elutaztak cserkésztáborba, így nem látták a tragédiát.

A 46 évesen meghalt ötvösművész a legkiválóbb egyházművészek közé tartozott. Diplomamunkája a 80-as években a csempeszkopácsi műemlék templom kapuja volt. A rengeteg egyházi megrendelése közül kiemelkedik, hogy ő készíthette II. János Pál pápa részére a 1991-es magyarországi látogatás alkalmából adott misekönyv borítót, amelyet XVI. Benedek és Ferenc pápa is használ nagyobb ünnepeken. Az akkor még bíboros Joseph Ratzingernek pedig egy mellkeresztet ajándékoztak. Utolsó – félbemaradt – műve az épülő pátyi templom kapujának kazettái voltak.

A kivételes tehetségű művész, a mélyen hívő családapa halála előtt két évvel így vallott a művészetéről az Új Ember újságban: „A szent művészet átlát innen a másik oldalra, és tud is vallani róla. Rendeltetése nem pusztán az, hogy gondolatokat közöljön, felkeltse egyéni áhítatunkat, segítsen az imádságban, és vallásosságunkat díszítse, hanem hogy egész emberi mivoltunkat megrázó hatást keltve művelje a lelket, képessé tegyen a szenvedélyes életre, a jóra, a szépre és az igazra, és felkészítsen a halálra, az Istennel való örök találkozásra.”

Halála helyén, Óbudaváron sírdomb nincs, hiszen nem itt van eltemetve, hanem a lakása szerinti plébánia templomban, Zugligetben. A Schönstatti Családmozgalom egy sírra emlékeztető emlékhelyet alakított ki: virágok között egy lapos szürke kőre ez van ráírva: „Ozsvári Csaba 1963-2009. ablak az égre”

Ablak az égre. Ezt lehet a halálra is vonatkoztatni, melyre Ozsvári Csaba oly szépen készült, noha fiatal kora még nem indokolta ezt. De lehet ezt a feliratot magára a hitvalló művészre, férjre, apára vonatkoztatni: ő valóban ablak volt az égre. Az ablak átlátszó. Ilyennek kell lennie a kereszténynek is: átlátszónak, mely átengedi a fényt. Ozsvári Csaba művészetével, hitből fakadó gondolkodásával és életével engedte átragyogni magán az isteni fényt. Ezért tudott (az ő szavaival élve) „megrázó hatást keltve” olyan katartikus élményt adni, mint amilyet egy-egy történelmi emlékhelyen érez az ember.

A Farkasréti Mindenszentek Plébánia honlapja alapján.