Magyarul tanitani a magyar származású diákokat Erdélyben legalább ugyan olyan fontos, mint itt a diaszporában. A területnek most már közel száz éves elválasztása Magyarországtól és az időközben uralkodó rendszerek sok felé nehézzé, vagy lehetetlenné tették a magyar iskolák fenntartását.  A helyzet megváltozott, amikor Románia az Európai Unió tagja lett, de azért még mindig nehéz sok családnak a magyar nevelést biztositani.
A nagyenyedi Bethlehen Gábor Kollégium évszázadok óta nagyon jóhírű iskola. Sajnos sok környékbeli faluban megszünt a magyar oktatás, mert a lakosság többsége román anyanyelvű, így a Kollégium diákjainak nagy része bentlakó lett, az elemi iskolától az érettségiig. A bentlakó diákok oktatása és eltartása egy iskolaévben hatszáz euro, kb. $900-ba kerül, és a magyar családok nagy része nem képes megfizetni. A Kollégium néhány évvel ezelött egy “keresztszülő” programot inditott, aminek keretében adományozók „mostoha-keresztszülőként” fogadnak egy-egy diákot, akinek a költségét fedezik.
A Szent László Társaság és Lovagrend a tizenkilencedik század közepén alakult főleg a szegények  segitségére. Amikor a nagyenyedi program tudomásomra jutott, felvetettem a Lovagrend montreali csoportjának összejövetelén, hogy vállajuk el egy diák támogatását. A tagok örömmel elfogadták a gondolatot, összeadták a pénzt és október 3-án megkaptuk a hírt, hogy „keresztlányunk” Antal Kincső-Mária, 11. osztálybeli tanuló lesz. Nagyon vártuk Kincső levelét, de mivel rossz cimet kapott, addig nem jött tőle semmi, amig én nem irtam neki. Akkor aztán másnapra megjött a bemutatkozó levél:

Kedves Jánosbá!

A nevemet már tudja, igen, 11.osztályos vagyok, biológia-kémia szakon és én is magyarnak vallom magam(ezen is belül csángó, de nem moldvai, hanem gyimesi és katoliku hívő vagyok) mint a családom többi tagja. Először is szeretném ha tudná, hogy már nagyon vártam, hogy kapcsolatot tudjak teremteni a kereszszülőmmel!
 Láttam hogy minden diák levelezik és alkalom adtán találkozik keresztszülőjével, csak én nem... Nagyon irigy voltam rájuk, de csak most tudtam meg hogy nekem rossz címet adtak le, és mind fölöslegesen írtam a leveleket, mert azokat maga nem kapta meg. Talán ön is írt már nekem, de nem tudom mi okbol, én nem kaptam meg, pedig majdnem minden héten megnéztem, hogy nem-e érkezett már meg a válasz. Na de ez már mind mellékes, szerencsére!
Hát mit is mondhatnék magamról... Gyimesbükkben lakom (talán már hallot Gyimesről, a néhai Magyarország legkeletibb része), remélem nem baj, hogy ha a levél megfogalmazásában lesz néhány hiba,ugyanis mi otthon eléggé másan beszélünk, mármint azon a bizonyos gyimesi nyelvet használjuk (néha próbálnak is ezzel csúfolkodni, hogy nem beszélek helyesen, nem ejtem ki szépen a magyar szavakat, de ez engem nem izgat semmikép, épp ellenkezőleg, én büszke vagyok rá). 17 éves vagyok, édesanyámmal és mostoha apukámmal élek. Egy testvérem van, Antal Zenkő aki épp most egy hete született, nagyon nagyon örülök neki, már nagyon akartam egy kistestvért. Keresztanyám Antal Aniko (ő a világon a legjobb keresztanya) vallás tanárnő, ő ajánlotta nekem, hogy a Bethlen Gábor Kollégiumban végezzem el a liceumot, és örülök hogy megfogadtam a tanácsát. Nagyon szeretem itt, annak ellenére, hogy nagyon távol vagyok az otthonomtól, nincsen az intribe wifi(most is a fojosón ülök, hogy tudjam elküldeni a levelet, mert nem telik a sok kiadás mellet egy wifi szóróra az intriseknek, hogy mi is tudjunk élni az internet előnyeivel)  és reggelente kávézó munkásokba ütközök az udvaron (vagyis nagy újítás zajlik a B.G.K.-ban). Nagyon sok új barátot szereztem, és kezdek megtanulni románul is, ami sajnos eléggé fontos, mert ha nem tanulok meg akkor nem fog sikerülni az érettségim, és nem szeretnék ezzel csalódást okozni édesanyámnak, nagyon bízik bennem. Hamar barátkozok, nagyon kíváncsi természetem van és utálom a hazugságot, szerintem az ember legutálatosabb tette a hazugság! Aktív tagja vagyok a Nagyenyedi Máltai Segélyszolgálatnak lassan már 3 éve és a kollégium reneszánsz tánceggyüttesében is benne vagyok, és boldog vagyok hogy részt vehetek ezen tevékenységekben.
Nagyjából ennyi rólam. Remélem nem voltam túl bőszavú.. Jellemző rám, hogy néha elered a szám és nem tudom befejezni a mondanivalómat. Csatolok 2 képet magamról, egyiken édesanyámmal meg mostoha apukámmal vagyok, a masik meg idén készült Pünkösdkor, ott népviseletben vagyok. 
Nagyon várom levelét, és nagyon nagyon szépen köszönöm a támogatást, maguk nélkül nem lenne lehetőségem a liceum elvégzésére.

Tisztelettel keresztlányuk, Antal Kincső-Mária

Nagyenyed, 2014 november 20.