2
    HIRDETÉS
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514)626-0869
Email: itt

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

A Magyar Aranycsapat ez évben is megrendezi a Nemzeti Összmagyar Diákbajnokságot (sakk, bírkózás, asztalitenisz, magyar irodalom és történelem). További információ Gyuri bánál (814-586-9647)
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212
Dr. Machan Tamás
Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228
STEVE Electric Inc.
Szőke István
Hívjon bármikor:
Tel: 514 981-5527 
vagy (450) 688-59831

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

 

 Egyedül csak a szeretet tud megváltoztatni!

 
 

Magyar Krónika, 2015.december 21.

Erdély Ma \Sólya Emília

 

Az evangélium, Jézus ereje képes megváltoztatni a fogvatartottak életminőségét. A Biblia isteni üzenete képes jó útra terelni a tékozló fiúkat és felkészíteni őket a szabadulásuk utáni életükre. A börtönmisszió apostolának tartott, 2012-ben elhunyt Charles W. Colson – a nemzetközi Testvéri Börtöntársaság megalapítója – következetesen és eltökélten képviselte ezt a nézetet, és életét a rabok szemlélete megreformálásának szentelte.
Ő a névadója annak a díjnak, amelyet a Magyar Testvéri Börtöntársaság hozott létre még 2012-ben, és amelyet évente adnak át két önkéntes munkatársuknak. Az egykori republikánus politikusról, Colsonról még tudni kell, hogy 1969–1973 között Richard Nixon egyik főtanácsadója volt és tikos mozgatója a Watergate-ügynek, melynek során börtönbe került. Szabadulása után megtért, és megalapította a Prison Fellowship nevű börtönmissziót, melynek példájára a világ több mint száz országában működnek ilyen, az elítélteket segítő szervezetek.
A Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete 2015. november 5-én Budapesten, a Református Egyház Zsinati Tanácsának dísztermében adta át az idei Colson-díjakat. Nagy József katolikus testvér mellett, az aradi börtönben hosszú évek óta szolgáló Gyurkócza Aranka aradi evangélikus börtönlelkész is átvehette a rangos kitűntetést. Romániában ő az első lelkész, aki részesül ilyen elismerésben. A díjról és szolgálatáról otthonában beszélgettünk Fazekasvarsánd szülöttjével.
– Hogyan fogadta az elismerést?
– Végtelenül meglepett, messze nem gondoltam rá! Beszédemben a díjat elsősorban az én Istenemnek köszöntem meg, aki engem elküldött erre a szolgálatra, mert meggyőződésem, hogy tőle kaptam azt a kegyelmet, hogy szeretni tudjam ezeknek a zsiványoknak a bűnös szívét. Az évek során világossá vált számomra, hogy egyedül csak a szeretet tud megváltoztatni. Ha áldásról beszélhetek, az én munkám során az mind ennek köszönhető. Egész életemet ennek a szolgálatnak szenteltem! Ennek a díjnak számomra presztízsértéke is van, hiszen alátámasztja, hogy a munkámra szükség van, annak ellenére, hogy ezt sokan elítélik.
– Hogyan került kapcsolatba a büntetés-végrehajtó intézettel?
– 2004-ben végeztem el Sárospatakon a két éves börtönlelkészi képzést. Meggyőződésem, hogy az Úr Isten vezérelt erre az útra. Abban az időben lettem túl egy halálosnak számító betegségen, és akkor úgy éreztem: azért gyógyított meg engem Isten, hogy ezt a lelki gondozást végezhessem. 1997 óta veszek részt börtönpasztorációban Aradon. Hitoktató lelkészként egy baptista kolléganőm arra kért, keressek neki egy vallásos könyvet, hogy bevigye a rabokhoz. Könyvtáramban keresgélve, áthasított bennem a gondolat, hogy ott vannak magyar rabok is, és szükség lehet rám. Néhány hónap múlva megkaptam az engedélyt, hogy a börtönben szolgálhassak. Immáron több mint tizennyolc éve végzem kőkeményen ezt a munkát, és egyre több bizonyítékom van arra a magam számára, hogy engem az Úr Isten erre hívott el. Nevezhetjük ezt küldetéstudatnak is.
– Mit jelent valójában ez a lelki gondozás a rabok között?
– A börtönmisszió beletartozik az egyház küldetésébe. A mi evangélikus egyházunknak a feladata is, hogy megfogja a kezét és kísérje egy darabig azokat, akik az élet perifériájára kerültek, és nem látnak élethelyzetükből kiutat. Az életfogytiglanra ítélteken kívül senki nem marad végig a rács mögött, hanem szabadulásuk után újra közénk jönnek. Éppen ezért nem mindegy, hogy a börtönéveik alatt változtatunk-e vagy sem hibás szemléletükön, és főleg az értékrendjükön. Ez a fogság ideje alatt a velük törődőknek vagy a róluk lemondóknak a felelőssége is. Az embertársról történő lemondás a segítségnyújtásnak az elmulasztása, minden egyházi tevékenységet hiteltelenné tesz! Maga Jézus tette feladatunkká, hogy törődjünk a foglyokkal. 2004 óta, mióta kézhez vettem a börtönlelkészi oklevelemet, csak a börtönben szolgálok, hetenként háromszor, vagy amikor a szükség megkívánja.

– Minden bizonnyal ez a munka teljes embert kíván. Nagyon közel kell kerülnie valakihez ahhoz, hogy segíteni tudjon rajta…
– Éppen ez az, amit úgy érzem, hogy az Úr Istentől kaptam: a kapcsolatteremtő-készség. Lehet, hogy a korom is segít ebben, de nagyon őszinték tudnak velem lenni a rabok. Megdöbbentő gyónásokat hallgattam végig az évek során. Hogy mennyire nagy szükség van a lelki gondozásra ott, ahol töményen összegyűlt a bűn, azt csak az tudja, aki vagy volt már fogoly vagy pedig ott dolgozik. Az emberek zöme elítéli a fogvatartottakat. Én ezen előítéletek ellen is harcolok, mert bizony a börtönben is ugyanolyan érző, normális emberek vannak, mint idekint. Ezek az emberek tévedhettek, rosszkor voltak rossz helyen, gyengébb jelleműek, akiket be lehetett csapni stb. Elképesztő, olykor mennyire magukba tudnak szállni, hisz odabent van idejük gondolkodni, átértékelni életüket. Ott látják a veszteséget, am őket a családból kivonta. Különösen a nők esetében nehéz ez, hisz édesanyák is vannak köztük. Én látom rajtuk azt a változást, amit csak egy ilyen munka nyomán tudunk elérni.
„Saját magamat teszem naponta erkölcsi mérleg alá”
– Van-e lehetősége nyomon követni ezeknek az embereknek az életét a szabadulásuk után? Ez is része a börtönpasztorációnak?
– A munka a rabokkal rendkívül szoros kapcsolaton alapszik, mind a börtönön belül, mind szabadulásuk után. Rendszeresen tartom a kapcsolatot azokkal, akik kiszabadultak. Van, akivel már több mint tízéves, szinte baráti kapcsolatot ápolok, még ha telefonon is. Életének minden fontosabb eseményeiről beszámol, tanácsot kér tőlem. Az ország minden részéből vannak, akik megkeresnek. Érdekes, hogy akik újra akarják kezdeni életüket, rendszerint nem mennek vissza arra a területre, ahol a bűncselekményt elkövették. Ez az utógondozás is a bizonyítéka annak, hogy nekem ott van a helyem.
– Van-e kimutatás arra, hogy a börtönmisszióval meg lehet-e valamelyest előzni vagy csökkenteni a visszaesések számát a szabadulás utáni időszakban?
– A visszaesés azok részéről, akik velem később is tartják a kapcsolatot, kizárt! Egy statisztika szerint – Magyarország és Románia területén egyaránt érvényes – a fogvatartottak 70%-a visszaesik. De azok száma, akik rendszeresen lelki gondozásban vettek részt, és úgymond megtértek, ez az érték 25-30%-os!
– Tanúsít-e kellő rugalmasságot a romániai büntető-végrehajtási rendszer a misszió iránt? Mennyi támogatást élvezhet ezen a területen egy börtönlelkész?
– Egyre jobban tudatosítják a lelki gondozás szerepét a börtönben, ennél fogva támogatják is azt. Nyilván ennek megvannak a korlátai, hisz egy bizonyos szigorított rendszeren belül működik. Ez a munka az átnevelő osztályhoz tartozik, a foglalkozásokon azonban a rabok önkéntesen vesznek részt. Ebbe beletartozik a hitoktatás, bibliaolvasás – mindez két nyelven –, a havi egy ökumenikus istentisztelet stb. A Magyar Börtöntársaság támogatásával évről évre megkapom a bibliaolvasási kalauzt, melynek üzeneteit rendszeresen kiosztom a rabok között. Munkámban mind a püspökségtől, mind pedig az Aradi Evangélikus Egyház Presbitériumától kapok egy bizonyos anyagi támogatást.
– Mennyiben változtatta meg önt ez a munka az évek során? Hisz a misszió egész életét kitölti.
– Rengeteget! Igényem az, hogy hiteles legyek, de ahhoz saját magamat vetem naponta erkölcsi mérleg alá. Csak így lehetek alkalmas arra, hogy tanítani, oktatni, befolyásolni tudjak. Ámbátor egy dolog biztos: én csak eszköz vagyok, egy közvetítő a Szentlélek és a fogvatartottak között. Kezdetben nagyon megviseltek a gyónások. Ma már azonban minden természetes számomra és nincs az a bűn, ami engem megváltoztatna. Úgy fogadom el őket, amilyenek, azzal a tudattal, hogy az Úr Jézus érettük is meghalt. Tehát nekik is van út a kereszthez. Engem már nem döbbent meg semmi. Erősebb az én hitem, mint az ő gyarlóságuk.
– Köszönöm a beszélgetést!

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.