A Negotiation and Conflict Management Research nevű folyóiratban 2016 májusában R. J. Lewicky és munkatársai figyelemre méltó kutatásról számoltak be. A „Hatékony bocsánatkérés struktúrájának feltárása” című közleményükben megállapították, hogy a sikeres bocsánatkérésnek hat tényezője van. Ezek a következők: a sajnálat kifejezése, a hiba magyarázata, a felelősség elismerése, a megbánás kimondása, a kártalanítás felajánlása és a megbocsátás kérése.

Ezeknek a tényezőknek azonban más és más súlyuk van. A legfontosabb a felelősség elismerése, amelyet a helyrehozás, azaz a kártalanítás felajánlása követ. Ez után a két külön vizsgálatban zajló felmérés 755 részvevője lényegileg azonos súlyúnak látott három tényezőt. Ezek a sajnálat, a magyarázat és a megbánás. A válaszadók szerint a bocsánatkérés szó a legkevésbé fontos.

A vizsgálatból az is kiderült, minél több elem szerepel ebből a hatból, annál jobb az esélye, hogy a bocsánatkérés sikeres lesz.

Persze nem a szavakon kell lovagolni. Hiszen egy olyan kijelentés, miszerint „mi oroszok bocsánatot kérünk azért, mert a Szovjetunió eltiporta 1956-ban a magyar forradalmat’” valójában a felelősség elismerésének is számít. Sokat jelent tehát az, hogy a bocsánatkérés milyen körülmények között történik.

Az említett vizsgálat a személyek közötti bocsánatkéréssel foglalkozott. Esterházy Lujza egy 1944-ben írt cikkében párhuzamba állította az emberek és a nemzetek közötti bocsánatkérését. Ennek természetesen nincs kísérletes bizonyítéka, de érdemes az ő gondolatát követnünk.

Könnyen belátható, hogy a személyek közötti megbékélést szolgáló bocsánatkérés elemei mellett más tényezőknek is van szerepe, ha nemzetek közötti megbékélésről van szó. Ilyen a hitelesség. Kulcskérdés, hogy az adott nemzet nevében jogszerűen beszélő államfő vagy kormányfő mondatai közvélekedést fejeznek ki, vagy csak a napi politikai haszonszerzésről, netán külső kényszerről van szó. A Szovjetunió árnyékában, a „béketáborban” a nemzetek közötti kapcsolatok barátságról, együttműködésről szóltak, de ennek nem sok köze volt ahhoz, hogy miként gondolkodtak egymásról az érintett országok lakói.

A Charta XXI Mozgalom a Kárpát-medence népei között megbékélést sürgeti. Azt a civil hátteret akarja mögé tenni a kormányközi kapcsolatoknak, amely a szép kijelentések megvalósulásának, illetve tartósságának a záloga.  Ezért fontos tudni azokat az adatokat, amelyekről Mráz Ágoston számolt be, miszerint a magyarok nagy többsége jó kapcsolatot szeretne minden szomszéd országgal.