Egyszer az egyik munkám miatt ástam bele magam az olimpiák történetébe és tavaly előszedtem, amikor szórványosan már folytak a viták a játékok megrendezéséről.
Úgy sejtem, hogy nagyon sok embernek nincs ismerete ezekről a történelmi előzményekről - mint ahogy nekem sem volt, amíg az említett munkám nem irányította rá a figyelmemet. Pedig fontos lenne, ha szélesebb körben ismert lenne, hogy mi közünk nekünk az olimpiához.

MI KÖZÜNK NEKÜNK AZ OLIMPIÁHOZ?

Az első újkori olimpia megálmodója, a francia Coubertin báró a sorbonne-i egyetemen közeli barátságba került a szintén ott tanuló Kemény Ferenccel. Kapcsolatukat fenntartották az egyetemi évek után is, együtt szövögették terveiket egy ilyen nemes versengés megszervezéséről. Olyan versengésről, amelyben fegyverek helyett békés vetélkedésben mérik össze erejüket, bátorságukat, kitartásukat, ügyességüket a különböző nemzetek fiai, lányai.
Coubertin 1894-ben meghirdeti az olimpiai eszmét, támogatókat nyer meg az ügynek, megalapítja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Az első, héttagú vezetőségnek Kemény Ferenc is tagja. 

Természetesen Görögországot tartották méltó helyszínnek a játékok megrendezésére, de Görögország nehéz gazdasági helyzete miatt bizonytalankodott. Coubertin más várost keresett, ekkor javasolta Kemény Ferenc, hogy a milleniumi ünnepségekre készülő Budapest is szóba jöhetne.

Nem találják ki, hogy mi következett ezután: méltatlan vita bontakozott ki itthon a közéletben és a sajtóban arról, hogy kell-e nekünk olimpia. S mindkét tábor felvonultatta támadhatatlannak vélt érveit.

Ez alatt egy görög milliárdos hatalmas adománnyal megoldotta a helyzetet, a vita eldőlt, Görögország otthont adott az első újkori ötkarikás játékoknak.
Itthon Kemény Ferenc megszervezte a Magyar Olimpiai Bizottságot, melynek első titkára volt. 1896-ban az ő vezetésével indult el a magyar küldöttség Athénba. A megnyitó ünnepség részeként tartott ünnepi szoboravatáson Kemény Ferenc mondott beszédet, neve pedig márványtáblára vésve ma is olvasható a stadion bejáratánál. Személyén keresztül a magyar sport az ötkarikás játékok alapítói közé tartozik.

Így talán érthető, hogy Magyarország nem tett le végleg az olimpia megrendezésének tervéről. Egy ilyen rendezéshez kötelező nemzetközi előírások kapcsolódnak. Sok és magas színvonalú sportlétesítménynek és egyéb infrastrukturális beruházásnak kell megvalósulnia ahhoz, hogy egy pályázaton egyáltalán el lehessen indulni.

Először 1914-ben született meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése arról, hogy Budapest kiérdemelte az 1920-as játékok rendezési jogát. Az 1920-as évben azonban nem éppen az olimpia-rendezés volt a legfőbb gondunk.

Legközelebb 1944-ben hajszállal előzte meg a magyar fővárost London. Azonban komoly ígéret hangzott el arról, hogy az 1948-as játékok helyszíne már biztosan Budapest lesz.
A történelem mindannyiszor közbeszólt.

A nemzetközi konfliktusok mellett a percig sem szűnő belpolitikai viták több mint száz év óta teszik lehetetlenné, hogy egy régi álom beteljesedjék.

Pedig, bár a köztudatban egyáltalán nincs jelen ez az ismeret, az újkori olimpiák hét alapító országa között Magyarország is ott volt.