A sakkozás tudomány, művészet és sport. Az állam vezetése pedig egészen biztosan még ennél is sokkal nagyobb dolog. Még annál is, amit napjainkban a sok rossz tapasztalat alapján egyesek politizálásnak vélnek. Aki hegedülni, vagy zongorázni tanul, nem azért skálázik szorgalmasan és nem azért végez éveken át fárasztó újgyakorlatokat, hogy a végén szépen tudjon skálázni, hanem azért is, hogy ő maga a világ zeneirodalmának nagyjait hű en tudja tolmácsolni, tehát azért, hogy megtanuljon művészi fokon hegedülni, vagy zongorázni.  Egy állam vezetését is tanulni és kicsiben kezdve gyakorolni kell, de még ezek után sem biztos, hogy valaki a nagymesterévé válik. A történelemmel való foglalkozásnak sem egyedüli célja, a valóságos múlt megismerése, feltárása. A történész kétségtelen feladata a lehető legpontosabb megismerése, bemutatása és vizsgálata, a múltban lejátszódott azon folyamatoknak, amelyek a bekövetkezett események eredője. Legyen az eredmény siker, vagy kár, a cél mindenképpen a történelmi valóság feltárása – okulásul is. Ugyanis, a történész további feladata még az is, hogy felhívja a figyelmet azokra a téves tettekre és hibákra, amik a múltban káros folyamatokat indítottak. 

Éppígy történészi kötelesség azon tettek bemutatása is, amelyek az emberiség, vagy egy-egy kisebb emberi közösség hasznára váltak. Ez nem politizálás. Ám azoknak, akik politikával foglalkoznak, és ezért magukat politikusnak képzelik, azoknak tanácsos okulni az ilyen elemzésekből, ami nem csak a fent említett művész – bocsánat! - történész hasznára válhat. Így, mint történész, nem vagyok politikus, amint vendéglős se csak azért, mert – mondjuk - naponta vendéglőben étkezem. Amint egy állam vezetésére sem alkalmas valaki, csak azért, mert mondjuk, jó történész, vagy egyszerűen valami következtében valamilyen helyzetbe került. A múlt század kilencvenes évei elején svájci otthonomban felkeresett három francia kutató.  Kutatásuk tárgya az állam kormányzása. Tételük, hogy minél negatívabb egy társadalom, annál nehezebb a kormányzása. Szerintük nem lehet nehezebb helyzetben egy állam kormánya, mint amikor az adott állam társadalma negatív.  Következésképpen minden állam kormányának legfontosabb feladata a társadalom pozitivizálása, amire ezt a szót is kitalálták: pozitivizálás.  Az ő feladatuk most az újonnan alakult-átalakult közép-európai államok tanulmányozása. Éppen befejezték Magyarország vizsgálatát és kíváncsiak a véleményemre?

Vizsgálati eredményük számos Magyarországon élő ember kérdezésén alapszik, ami szerint a magyarok társadalmát akkor rendkívül negatívnak találták, mert a kérdezettek végül szinte kivétel nélkül három f ő és rendkívül negatív dologhoz jutottak: 1) szidnak mindent. Szidják az esőt, a napsütést, a környezetet, a szomszédot, a kormányt – egyszóval: mindent; 2) kevés a kereset, kevés a pénz, mindenütt hiányzik, nem elég semmire; 3) rossz az egészségügyi ellátás, beteg a család, a szomszéd – egyszóval: mindenki és minden. Ez pedig három igen súlyos és negatív tényező. Véleményük szerint ezért negatív az egész magyar társadalom, ezért van a magyar kormány igen nehéz helyzetben és ezért a legfőbb feladata a pozitivizálás. A franciák már régen kitalálták, hogy ha beszélni kezdenek, akkor az első három szavuk közül az egyik legyen a „bo” (a francia „jó” szó, „bon” franciás kiejtése). A magyarok ma, ha beszélni kezdenek – állították - akkor az első három szavuk között biztosan ott van a „nem” szó – ami az egyén teljes negatív beállítottságáról tanúskodik.  Akkor teljesen egyet értettem velük – és a mai magyarországi hangulati viszonyokat sem találom jobbnak.

Ennek alapján hirdetem, hogy szerintem, ebből a szempontból, a mai magyar állam, a több mint ezerévi kárpát-medencei fennállása alatt nem volt még ilyen nehéz helyzetben, mint van ma.  Leonid Ivashov tábornok, az Orosz Geopolitikai Kérdések Akadémiájának elnöke mondta:  „Elveszítettük az első hidegháborút, a másodikat már nem szabad elveszítenünk. Kevésbé katonai jellegű ez a háború, inkább folyik lelki, kulturális és vallási téren.” A fentiek szerint, tehát ahhoz, hogy megmaradjunk, napjaink bármely magyar kormánya legfőbb feladata a magyar társadalom pozitivizálása. Vegyünk sorra néhány főbb dolgot, ami kellene a mai magyar pozitivizáláshoz, azaz életben maradásunkhoz. Az itt következő felsorolás nem teljes és a sorrend sem lényeges.

Mielőtt a felsorolásra térnénk, szükséges néhány mondat erejéig azzal foglalkozni, ami Magyarországon történt a múlt század nyolcvanas éveiben, és amit én „fordulat”-nak nevezek.