Sok izgalommal készülődtünk ez évi cserkész ebédünkre. Egyrészt, mert a múltban inkább zenés vacsorával egybekötött táncestéket rendeztünk. Másrészt pedig, mert pár nappal eseményünk előtt, pontosabban március 15-én, a természet fehér tündére, 35-55 centiméteres hólepellel betakarta és lebénította Montreált és külvárosait.

Az ebédre, az addig is lassú jelentkezések még lassabbak lettek. A szervezés is lelassult, a városban csak a főútvonalak lettek letisztítva. Se baj, mert a cserkész leleményes, és ahol tud segít. Köszönjük a szülőknek, és cserkészvezetőinknek, a sok sok telefonálást, amivel segítettek a vendégeket meghívni. Hálával tartozunk, idősebb 'törzsvendégeink'  felé is akik nemtudtak eljönni, fuvarhiány, vagy más okok miatt , inkább kedves adományaikkal támogattak bennünket. Végül  is az "égigérő" hóbuckák és parkolási nehézségek ellenére mégis szépszámmal megjelentek az emberek vasárnap március 19-én.

Nagy sikere volt a cserkészvezetők, és szülők által sütött, előételként kínált, sajtos pogácsának.

Örömünkre, a Hamiltoni cs.csapatok parancsnoka Vaski Lisa és családja is megtisztelt bennünket jelenlétükkel.

Csapatparancsnokaink és plébánosunk üdvözlő szavaik után került sorra az asztali áldás.
Ekorra már mindenki megéhezett, úgyhogy minden további halasztást mellőzve,cserkészeink apraja- nagyja talpraesetten, nagyobb zökkenő nélkül felszolgálták a finom falatokat.
Az asztalok közepén egy egy vázában üde tulipán csokor hirdette a tavaszt, ami ez évben nagyon lassan érkezik, de az talán kissé emelte a hangulatot. Ebéd közben halkan szólt a zene, és diavetítéssel emlékeztünk vissza cserkészcsapataink 64 éves multjára.Még tombola jegyeket is sikerült szépszámmal eladni.

A pogácsa sokaság is úgytudjuk mind elfogyott.
Hálás köszönet, mindenkinek akik e rendezmény sikeréért önfeláldozóan dolgoztak!
Felsorolni mindenkit nem lehet, nehogy véletlenül kimaradjon valakinek a neve.
Maradjunk abban, hogy úrja sikerült egy kellemese délutánt együtt tölteni, barátokkal, ismerősökkel.