Nem kerek az évforduló: 116 éve született Német László. Április 18-án, a születésnapján többször gondoltam rá, hiszen sokat foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek ma is nyomasztanak minden hazaszerető embert. A határon túlra szakadt testvéreinkre gondolok és a minket körülvevő nemzetekre, akikkel egy hazában éltünk egy évezreden át. Miért is vágytak el? Miért is kellett ellenségévé lennünk egymásnak, és kellett-e egyáltalán?
Hoz-e az egyesülő Európa érdemi közeledést, vagy marad ez a gyanakvó, kutya-macska barátság mindörökre?

Olvasom a kommentárokat, amelyeket a magyar-szlovák közeledésről írnak az emberek. Hú, de messze vagyunk még bármiféle megoldástól! Németh László ezen a téren is világosan látott.
Idézek: „Kisebbségeink idegen birodalmakba ékelten élnek, s rég észrevették már, hogy ha élni akarnak, nekik van a legtöbb okuk rá, hogy államuk kulturális, gazdasági és politikai viszonyai közt tájékozódjanak. Mi, határokon innen élők, beérjük a Trianon óta meghonosodott szólamokkal, várjuk a földrengést, amely ezeket az országokat összedönti, s addig is szinte hazafias erénynek tekintjük, hogy semmit se tudjunk róluk, még csak nyelvüket se tanuljuk meg. Olaszországnak megéri, hogy külön keleti intézetet tartson fenn, s vaskos (igaz, nagyon rossz) köteteket adjon ki a Duna-medence országairól, nálunk ezt az intézetet az újságok hézagos és ferdítő tudósításai helyettesítik. Érthető, hogy így egyrészt lebecsüljük az ellenfél erejét, másrészt nem találunk rá azokra az erőkre, amelyek a magyart elnyomó imperialista politikával ott is szemben állnak.

A magyarságnak nincs nagyobb érdeke ma, mint hogy azokat a határokat, amelyek népünk egyharmadát lefűzik rólunk, meglazítsa. …  A Duna-vidék népei évszázadokon át egy nagy birodalomban helyezkedtek el. A rádió … emlékeztethet e közös múltra és közös sorsra azzal, hogy e nagy terület népei közt az ősi kulturális nedvkeringést nyelvészeti, néprajzi, művészeti téren kimutatja.”

A magyar rádió feladatai című írásból vettem az idézetet. 1934 áprilisában Kozma Miklós rádió elnök hívta Németh Lászlót a rádióhoz, először tanácsadóként, majd 1934 november 1-én az irodalmi osztályt vezethette. Sajnos csak egy évig „rádiózott”.  1935 márciusában Kozma belügyminiszter lett. … Ezzel Németh helyzete megingott, 1935 áprilisában benyújtotta felmondását és megvált állásától. A szomorú az, hogy a munka, amelyet Németh László felvázolt, ma is csak részlegesen van ellátva. Hozzáértő okos embereink vannak, de a közgondolkodás még ott tart, ahol száz éve.  Programadó tehát ez az írás ma is, és a program, amelyért síkra száll jól illeszkedik ahhoz, amit a Charta XXI mozgalom szeretne. Az a fajta határlazítás, amelyről Németh László beszél, nem tudható le a schengeni rendszer életbeléptetésével. Nem a határon eltöltött várakozás, nem a vámkezelő vegzatúra az igazi elhatárolás, hanem a közös múlt tudatának hiánya, és az, hogy egymásról tudomást sem veszünk. A határbontás pedig annak a „nedvkeringésnek” a helyreállítása, ami valaha úgy létezett, hogy észre sem vettük. Amíg egészséges az ember, ki foglalkozik a vérkeringéssel?
Helyre áll még nemzeti egészségünk? Magától nem fog, de tudd: rajtad is múlik.

Mindannyiunkon.