A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS

 

A Nyugat és a nemzetiségi kérdés  

Magyar Krónika,2017.április 20.

Surján László/MHL


Teleki Pál 1931-ben a Pester Lloydban németül, a Jancsó Benedek Emlékkönyvben pedig magyarul kifejtett nézete szerint az európai nemzetiségek három csoportba sorolhatók: 1. hagyományos, 2. önkéntes és 3. kényszerkisebbségek.

Az 1. típusba tartozók (tótok, bretonok, katalánok) már hosszabb történelmi periódus óta együtt élnek egy többségi néppel, s mindeddig nem veszítették el nemzeti jegyeiket.
A 2. típus (a hazai szerbek, románok, németek egy része) hívatlanul vagy meghívásra, de önként s maga telepedett át egy idegen országba.

A 3. típus, a kényszerkisebbségek csoportja viszont az I. világháború után újra rajzolt határok folytán, anélkül hogy elköltözött volna, kényszerült kisebbségi sorba. Ők 15–16 millióan alapvetően eltérnek a 10–11 milliónyi hagyományos és a 2–2,5 milliónyi önkéntes kisebbségtől, emiatt ők (ellentétben az első két típussal) eltérő kezelést, nemzetközi kisebbségvédelmet érdemelnek. – [Bővebben: Teleki Pál és a nemzetiségi kérdés]

Ennek a három csoportnak a megkülönböztetése ma is indokolt volna, különösen a harmadik védelme, hiszen a kényszerítés mai emberjogi felfogásunkkal ellentétes. Nemzetközileg azonban kevés megértést tapasztalunk. Az érintett országok, amelyek e kényszerházasságba kerültek, a visszarendeződéstől félnek, azaz asszimilálni vagy eltávolítani szeretnék kényszer-kisebbségeiket. Más országok, amelyek területén az első csoportba tartozó kisebbségek élnek, területi egységüket féltik minden kisebbségvédelmi lépéstől.

Teleki aligha gondolta, hogy a második csoport milyen jelentős lesz a XIX. századra, azt pedig még pár éve sem tudtuk elképzelni, hogy a bevándorlás útján kialakult kisebbség egy adott pillanatban többséggé válhat. A demográfiai adatok alapján könnyen ez a helyzet alakulhat ki belátható időn belül Angliában. Középtávon Franciaországban. Ha a Nyugat vezető hatalmai ismerték volna Erdély történetét és etnikai viszonyait, bizonyára százszor meggondolták volna, hogy a befogadás ilyen mértékét lehetővé tegyék. Erdélyben ugyanis a behívott/befogadott kisebbség történelmileg viszonylag rövid idő alatt többséggé lett, ami végső soron Erdély sorsát eldöntötte.

Úgy érzem, késő már a Nyugatot figyelmeztetni. Alighanem elvesztették önmagukat.

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak © Magyar Krónika Rt.