Elöljáróban annyit, hogy számomra az angol nyelv 1956. szeptember derekán vált elérhetővé. Az akkori zsarnoki kormány ekkor engedélyezte a nyugati nyelvek tanítását. Negyedéves voltam, 24 éves. Elég későn egy új nyelv elsajátítására. Egyből jelentkeztem az ELTE-n, el is fogadtak, s négy tanórát sikerült lehallgatnom. Az ötödikre október 23-án került volna sor, de mint tudják immár a történelemből is, ezen a napon fontosabb dolgok jártak a tanulók fejében, mint az angol nyelvtanulás. Milyen misztikus az élet! Nem is hittem volna, hogy pár hónap elteltével ezen a nyelven kell keresnem a kenyeremet.

Kanadában hivatásomnál fogva, és egyéni eltökéltségből is, angolul végeztem a kanadai magyarságkutatást. Tettem ezt szabadidőmben azért, mert tanulmányaim során kiderült, hogy a befogadó Kanada a nálunknál népesebb szlávokhoz, skandinávokhoz, germánokhoz viszonyítva alig tudott valamit rólunk. S mint később kiderült, ez nem kizárólag a befogadó közeg hibája volt, hanem az ott élő magyarság mulasztása is. Az történt, hogy kedves elődeink, tekintélyes kultúrájuk, hagyományaik ellenére csukva tartották az ablakaikat, nehogy a nemzeti értékeik, kalendáriumaik, évkönyveik, gazdag sajtójuk más nemzetiségekhez is eljussanak. Ekkor elhatároztam, hogy ezen én tenni kívánok. Kitanultam a könyvtárosi-bibliográfusi hivatást, hogy kellő szaktudással felkutassam a dokumentumok százait, s adataikat szakbibliográfiákba foglalva, eljuttassam az angol nyelvű közegekhez. Az évtizedeken át tartó munkát siker koronázta. A bibliográfia-sorozat első kötetét, de a többit is, valamint a tárggyal foglalkozó tanulmányaimat, amelyek megjelentek nyomtatásban is,  lelkes visszhang fogadta.

Most úgy döntöttem, hogy szelektálva az írásokat, kötet formában is megőrzöm azokat a lábnyomainkat követők számára. Teszem ezt éppen most, mert Kanada népe az idén ünnepli államalapítása 150. Éves évfordulóját. S teszem ezt azért is, mert a kanadai magyarság az idén adózik bevándorlása 151. évfordulójának. S ha valóban három a magyar igazság, hát legyen! Teszem ezt azért is, mert a családom az idén sereglett egybe születésnapom jeles, ha nem is egészen 150 éves évfordulója alkalmából. A szép kiállítású, 254 oldalas kötet a patinás Püski Kiadó gondozásában jelent meg, Hungarian Canadians – A Selection of Writings with Fond Memories (Kanadai magyarok: Kedves emlékű válogatott írások) címmel.
A gyűjtemény három részre oszlik. Az első fejezet a kanadai magyarság szellemiségét méltató tanulmányokról szól. A bevezető esszé a 20. századi magyarság történetét ismerteti, mely lehetett volna hozzánk humánusabb is. De hogy is lett volna, két vesztes világháborúval, egy sajnálatos Tanácsköztársasággal, az ország feldarabolásával, nem is szólva egy 40 évig tartó idegen megszállással, mely egy zsarnoki kormányt ültetett a nép nyakára. Hála a sors kegyének, ma egy szabadon választott kormány vezetése alatt él e nemzet! Ezt követi számos tanulmány a kanadai magyarság szépművészeti és zeneművészeti eredményeiről, tanulmány a nagymúltú irodalmáról, esszék és interjúk, recenziók és hagyományos megemlékezések az 1956-os Forradalomról és Szabadságharcról, s általában az ott élő magyarságnak a hagyományait, nyelvét és kultúráját oly féltve őrző igyekezetéről – kegyes templomok, gondozott Magyar Házak és iskolák, nagyszámú sajtó, kulturális és tudományos intézmények létesítésével és fenntartásával. Kanadában több mint 400 újságról vannak adataink, némelyik több, mint 60 éves futammal. Elemző írásokat közöl ez a fejezet a kanadai technológiai eredményekről, az információs forradalomról, melynek alakításában a kanadaiak mellett a kanadai magyar nevelők, bibliográfusok, statisztikusok, mérnökök hathatós szerepet játszottak. Alapértéket jelentő tanulmány foglalkozik a magyarság Kanadába való kivándorlása és a kanadai bevándorlása levéltári adataival Nyíregyházától és Budapesttől a kanadai levéltárakig, melyek itt jelentek meg elsőnek kimerítő értékkel.

A második rész e sorok írója életmunkásságáról szóló tanulmányokból, könyvfejezetekből, interjúkból, ismertetésekből közöl válogatást. Angol nyelvű kollégáim és magyarországi egyetemi kanadisták buzdítására soroltam közzé ezeket, mondván, hogy egy ilyen szerte ágazó életmű tanulmányozása fényt vethet a hungarológiai tanulmányok számos ágazatára. Ez utóbbiak között van a kötetben is szereplő Palla Mária (ELTE), Szamosi Gertrúd (Pécsi), Kürtösi Katalin (Szegedi), Dreisziger Nándor (Royal Military College) egyetemi oktatók, Veszely Ferenc középiskolai tanár, költő, műfordító (Kamloops) és számos kanadai bibliográfus, könyvtáros és újságíró. A harmadik rész e hatalmas anyag bibliográfiai adatait teszi elérhetővé, élükön Palotás Krisztina névmutatóival, melyek megkönnyítik a kutatók munkáját. A könyvhöz Dr. Kenyeres János, az ELTE angol nyelvtudományok intézetének igazgatója írt előszót.
A könyv szerkesztése folyamán sokat gondoltam a fiataljainkra, akikre az a feladat vár, hogy korunk problémáit majdan megoldják és tovább viszik a magyarság életét. A kötet alapvető bizonysága az, hogy szorgos tanulással és kitartó munkával  maradandó eredményeket lehet elérni, bárhová sodorja is az embert az élet.  Vonatkozik ez az idegen nyelvtanulásra, s különösen napjainkban, amikor egy huszonnyolc nyelvet beszélő nagyközösségben élünk. Ez utóbbi életfontosságú feladat, mert nyelvén keresztül ismerhetjük meg a társnemzetek szellemiségét, történelmét, kultúráját. Gondoltam fiataljainkra a kortársaim példájából tanulva, amikor az idegenségben találtuk magunkat, négy órai angol nyelvtudással, s ott álltunk, számkivetetten, elhagyatottan. Ha egykor úgy érzitek, fiatal társaim, hogy tanulmányaitok bővítésére külföldre kell mennetek, vágjatok neki bátran az útnak. Menjetek, bővítsétek tanulmányaitokat. De egyben tanítsatok is. Váljatok népetek misszionárusaivá. Mondjátok el a külföldi kollégáitoknak a magyarság igazi szellemi értékeit, hogy ezek alapján ismerjen meg bennünket a világ, s nem rosszmájú rágalmazások alapján, amelyek annyi kárt és fájdalmat okoznak nekünk.

Ennek szellemében ajánlom ezt a gyűjteményt Nektek, abban a hitben, hogy Isten az embert tökéletesnek teremtette, s a nagy problémákból megtalálja, megtaláljátok a kivezető helyes utat.

Budapest, 2017, június 2