Az Európai Bizottság jelentése szerint Magyarország természetes vizű fürdőhelyeinek 71 százaléka kiváló minőségű. Ezzel meg is lehetnénk elégedve, ha nem vennénk figyelembe, hogy az európai fürdőhelyek 85 százaléka érte el ezt a szintet.
Ott van persze a spektrum túlsó vége, a kifogásolt minőségű fürdőhelyekkel. A vízminőséget mindössze négy hazai strand és fürdőhely esetében kifogásolták. Ezért talán megbocsátható, hogy a termalfurdo.hu ezt emeli ki és szinte győzelmi jelentést ad számunkra. annak örülök, hogy nem rejtik véka alá, hogy melyik négy fürdőhelyről van szó. Hitelrontás vádjától, miegymástól félve az „oknyomozó” sajtó rendszerint elhallgatja, hogy hol vannak a problémák. Hányszor olvashatjuk például, hogy bezárt a hatóság egy éttermet, mert nem felelt meg az előírásoknak. Lejárt szavatosságú húst tároltak, egérhulla volt az élelmiszer raktárban stb. De soha nem mondják meg, melyik étteremről van szó, s nem nevezik meg a tulajdonost sem. Pedig nekem, mint fogyasztónak ilyen tájékoztatásra van szükségem, s épp a nyilvánosság lehetne az az erő, ami gyors javításra késztethetné az érintetteket.

Nos ebben az esetben ezt megtörtént:
Kifogásolt vízminőséget mindössze négy strand és fürdőhely - a tiszakécskei, a gergelyugornyai és a jándi szabad strand, valamint a makói Maros Kalandpart - esetében állapítottak meg a vizsgálatok.

Reméljük jövőre már ezekről a helyekről is jobb híreket kapunk.
De a beszámoló nem tár fel minden részletet. Itt van például az Európai Bizottság jelentésének 11. oldalán a nemzetek összehasonlítása:

Ez az ábra a kiváló vízminőségű fürdőhelyek százalékos gyakoriságára van rendezve, s mi nyolc országot is magunk mögött hagyunk. De hányan vannak előttünk? Ha pedig a két elit kategóriát, a jó és a kiváló minőséget együtt nézzük, akkor bizony csak a lengyelek, a svájciak és az albánok vannak mögöttünk. Szeretjük hinni, hogy víz „nagyhatalom” vagyunk. Bizonyos értelemben okkal. De ide is áll: a nemesség kötelez. Van hová fejlődnünk.