Erdélyi (szász) himnusz

Egy brassói szász ember, Leopold Max Moltke írta 1846-ban. Honvédtisztként vett részt az 1848-as magyar forradalomban, a bukás után az osztrákok elfogták és csak a porosz követ közbenjárására engedték szabadon, Lipcsében telepedett le, ott is halt meg 1894-ben.

Verse, amelyet szeretnek az Erdélyi szászok himnuszának nevezni, fájdalmas olvasmány annak tudatában, hogy a kommunista diktatúra felszámolta az erdélyi szász kultúrát.

A zeneszerző Johann Lukas Hedwig jól felismerhetően német dallamot alkotott, amelyhez később társították Moltke szövegét.

A szöveg alapján akár egész Erdély himnusza is lehetne, de a XIX században sem a magyarok, sem a románok nem érezték sajátjuknak. Mondanivalója ma is megfontolásra érdemes.

Címe: Szép Erdély, te régi templom. 

Szép Erdély, te áldott föld, mely
Kinccsel, mézzel telve van,
Dús kalász kél itt a völgyben,
S a Kárpátok bércölében,
Szőlőnedv és színarany. /

Szép Erdély, hol annyi égöv
Fut keresztül gazdagon,
S benne népek tarka serege,
Miket közös, meghitt körbe
Egy haza oltára von.

Szép Erdély, te régi templom,
Zöld hegyeknek oszlopán,
Hol - ha ima kél a szívben,
Annyi nyelven s annyiképpen,
Egy Istenhez száll csupán.

Szép Erdély, te édes otthon,
Szálljon áldás, béke rád,
S bárha viharok szakadnak,
Szívét minden hű fiadnak
Egyetértés fogja át.