Épp a friss bazsalikomot szagolgattam a kertben, amikor betoppantak a barátok. Nyáron gyakran megesik, hogy nálunk ragadnak vacsorára is: a fákkal teli hűvös kert, a puha zöld fű, na meg a jó fröccsök marasztalásra bíztatnak. Előbb-utóbb megéheztünk, és egyáltalán nem volt kedvünk a meleget még szalonnasütéssel tetézni. Letéptem egy csokor bazsalikomot, benéztem a hűtőbe, kamrába, mi passzol a friss fűszernövényhez.

Mozzarellát találtam, de csak egyet. A hűtőben volt még pár szelet bacon, fokhagyma és tojás. Leltem egy előző napi baguette-et, ami már kissé szikkadt volt.Hát ezekből túl nagy partitálakat nem lehet kihozni, a fine dining (nagy tányér közepén egy kis falat) pedig nem a mi műfajunk; szeretünk enni.Előre tervezett főzésben nem lennék dobogós, de ilyen esetekre jól jön az évek alatt kifejlesztett készség: már az összetevők látványa alapján el tudom képzelni az ízeredményt. A kényszer szülte ötletek az esetek nagy részében bejönnek, így kipakoltam a pultra a talált alapanyagokat, majd nekifogtam.

Kettévágtam a baguette-et, kiszedtem a belét, amit felaprítottam, és egy tálban összekevertem a tojással, a kicsi kockákra vágott mozzarellával, a szintén apróra vágott friss bazsalikommal. Megszórtam sóval, daráltam bele zöldborsot, majd a két fél baguette-be beletöltöttem a masszát. Betoltam a sütőbe, majd amikor már megszilárdult a töltelék, összeborítottam a baguette-feleket, betekertem kívülről bacon szeletekkel, és visszatoltam a sütőbe. Az illatokra szép lassan mindenki beszivárgott a konyhába, és pár perc múlva topogva vártuk, hogy elkészüljön az instant vacsora.
Mikor megpirult, kihúztam a sütőből, és még forrón szeleteltem; sistergett a bacon, nyúlt a mozzarella szépen.Türelme senkinek nem maradt: az odapirult nyelveket hűtötte a hideg fröccs.

Két pillanat alatt üres lett a deszka

1 db 25 dekás baguette
1 nagyobb vagy 2 kisebb mozzarella golyó (25 dkg)
5 nagyobb szelet, vékony bacon
1 egész tojás
friss bazsalikom
só, zöldbors