Nem mozdul jelenlegi helyéről az Antarktisz-félszigetről levált hatalmas jégtömb. A hatezer négyzetkilométer kiterjedésű A68 július közepén szakadt le a Larsen C selfjégről, majd öt kilométerre távolodott tőle.

"Ebben a pillanatban úgy tűnik, nem távolodik tovább.Az áramlat nem talált rajta fogási felületet, hogy továbbsodorja" - mondta Daniela Jansen, a bremerhaveni Alfred Wegener Sarkvidék- és Tengerkutató Intézet glaciológusa. A kutató arra számít, hogy a jéghegy helyzete a jelenleg uralkodó tél folyamán nem, csak az antarktiszi nyár beköszöntével fog változni.

Az A68 az egyik legnagyobb jéghegy, amit valaha megfigyeltek
A tudósok már májusban megjósolták, hogy nyáron leszakadhat a Larsen C jégselfből, vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegből egy hatalmas darab egy törésvonal mentén, amelyet 2014-ben fedeztek fel. A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket. A 200 méter vastag táblás jégtömb leszakadásával jégtömegének mintegy 10 százalékát veszítette el a selfjég.Az A68 az egyik legnagyobb jéghegy, amit valaha megfigyeltek.Az intézet szerint több mint egy gigatonnát nyomhat.

Műholddal követik nyomon a jéghegy mozgását

Egy nemzetközi kutatócsoport az Európai Űrügynökség  egyik Sentinel műholdja révén követi nyomon az A68-at. A hónap elején arról számoltak be, hogya táblás jégtömb és a selfjég között lévő nyílt vízben 11 kisebb jéghegy jelent meg,amelyek a jéghegyről és a megmaradt selfjégről váltak le. Ezen "jéghegyecskék" legnagyobbika több mint 13 kilométer hosszú.

A kutatók korábban kifejtették, hogy a jégborjadzás hátterében nem feltétlenül a környezeti feltételek megváltozása, hanem a selfjegek gyarapodásának és fogyatkozásának természetes folyamata áll. Úgy vélik, a selfjegek önmagukban nincsenek jelentős hatással a tengerszint-emelkedésre, ám, ha a feltöredezésük nyomán az általuk feltartóztatott gleccserek szabad utat kapnak az óceánba, az már befolyásolhatja a tengerszintet.