Miért ez a nagy igyekezet Európába? Aki erre egyetlen szóval felel, biztosan téved, mert az indokok sokrétűek.

A közbeszédben ki-ki hozzáállásának megfelelően menekültekről, bevándorlókról vagy épp népvándorlásról beszél. Hozzá szoktuk tenni, hogy ezeket az embereket úgyszólván lehetetlen egymástól megkülönböztetni, ezért roppant nehéz a megfelelő bánásmódot is meghatározni.
Elő-elő kerül ugyan, de nem látszik, hogy a tagállamok vagy Brüsszel elég komolyan foglalkozna a migrációs jelenség és a bűnözés kapcsolatával. Pedig a menekült ideális pénzforrás a bűnözők számára.

A legtöbb szó az embercsempészekről esik, s ellenük már van, ha nem is nagyon hatékony fellépés. E csempészeknek különleges csoportja humanitárius megfontolásból segíti a csempészek munkáját a Földközi tengeren: átveszi és biztonságos hajókon célba juttatja a lélekvesztőkön akár vízbe fulladásra ítélt menekülteket. Ők nem kérnek pénzt a menekülőktől, tehát nem valódi embercsempészek, de tevékenységük a csempészeknek is segít, nemcsak a menekülőknek.

Ezen kívül egyre nyíltabban esik szó a rabszolgaságról. A jogilag rendezetlen státus, a törvénytelen állapot kiszolgáltatottá teszi az embereket, akiket hol fizikai munkára, azaz valódi rabszolgaságra, hol prostitúcióra kényszerítenek.

Az Egyesül Nemzetek migrációval foglalkozó szervezete most egy harmadik változatot is talált. Főleg afrikai menekültekről van szó, akiket embertelen körülmények között fogva tartanak, például még Líbiában, és a facebook segítségével üzennek otthon maradt hozzátartozóiknak, hogy rokonuk életéért cserébe 8-10 ezer dollárt fizessenek.  Ezek a végtelenül szívtelen emberrablók jól tudják, hogy a családi összetartás kipréseli még a legszegényebbekből is a válságdíjat. A köztudatban az emberrablás a tehetős családokat veszélyezteti. De ezeket a családokat óriási rendőri erők védik, ha esetleg ki is fizetik a válságdíjat, a nyomozás tovább folyik és a lebukás veszélye nagy. De ki tartja számon a menekülteket?

A végére hagytam az engem leginkább felháborító bűnözési formát, a szervkereskedelmet. A transzplantáció a modern orvostudomány egyik diadala. Az élő donoros változat az emberek közötti szolidaritás felemelő példája. Számomra hihetetlen, hogy akadnak orvosok, akik nem foglalkoznak a donor szerv eredetével, sőt lelkiismeretlenül megrendelik a megfelelő szervet a gátlástalan bűnözőktől, tudva vagy nem tudva, hogy a gazdag ember életének meghosszabbítása kedvéért, pontosabban a gazdag ember pénzéért valakit valahol a világban megölnek. A menekültek eltűnése kinyomozhatatlan, a szervkereskedők számára ideális ez a mostani migrációs helyzet. Sokáig hittem, hogy ez csak regényben létezik. Minden jel szerint tévedtem.

Vannak olyan facebook oldalak, ahol a menekültek beszámolnak hányattatásaikról. Nem akarom most az összes drámai fordulatot ismertetni, csak egy elemet említek, amellyel több beszámolóban találkoztam. „Egy idegen mondta, hogy érdemes elindulni, mert kilátástalan helyzetünkből Európa jelenti a szabadulást.” Ezeket az „idegeneket”, valójában felhajtókat, valakik megszervezik és fizetik. Szívesen adnám oda őket az emberrablóknak cserébe a már elfogottak életéért.

Ha Európa tenni akar valamit a menekültkérdés megoldása érdekében, ezen bűnöző csoportok felszámolását okvetlenül fel kell vegye a tennivalók listájára. Sürgős jelzéssel.