Magyar Krónika
Nemzeti öntudat GDP-ben elmesélve
Magyar Krónika 2019. 09. 22. gondolatokSurján László
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
AZ OROSZLÁN Az oroszlán az állatok királya, akit a köztársasági pártiak is respektálnak. Ereje rendkívüli, nagyobb, mint Hackenschmiedté.
hirdetés
Dr. Tomas Machan DentistKlikk ide
Szívesen számítom magam a GDP kritikusai közé, hiszen lényeges és fontos értékeket nem fejez ki, például a gyermeknevelés sincs benne a "kosárban".
Bár nálam komolyabb kritikusai is vannak, akik komolyan törekednek egy a GDP-nél (és rokonainál) jobb mutató kialakítására, ma mégis ez az, amit akár a nemzetek egymáshoz viszonyított teljesítményét számszerűsíthetjük, akár egy gazdaság időbeli változását nyomon követhetjük.

Trianonról aláírása idején az volt a közvélekedés, hogy Magyarország a megcsonkítás után életképtelen. Mivel még létezünk, nyilvánvaló, hogy ez szerencsére tévedés volt. Tomka Béla[1] megvizsgálta a trianoni béke gazdasági következményeit, azaz az egy főre eső GDP-re kifejtett hatását: Az ő adataiból készített grafikon tíz esztendőként mutatja, hogy hány dollárral változott az egy főre eső GDP a mindenkori Magyarországon. Hogy az első világháború, az un. Tanácsköztársaság és Trianon jelentős visszaeséssel járt, az nem meglepő. Az viszont hihetetlen, hogy ez a halálra szánt ország a Trianon utáni évtizedben a XX. század első felének legnagyobb növekedését produkálta. A növekedés a harmincas években is folytatódott, fejenként 400 dollárral.

Az 1920 és 1939 közötti emelkedés a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság váltani tudott és életképes maradt. Az utolsó békeév 2098 $/fő szintjét már 1929-ben meghaladtuk (2476 $) és 1939-re, ami nekünk ismét egy "utolsó békeév", elértük 2838 $/fő szintet. Ez a negyedszázad tehát a Nagy Háború és Trianon ellenére több mint 35 százalékkal emelte a magyar gazdaság teljesítményét. Igaz, eközben Nyugat-Európa is bővült, Tomka adatai szerint 40 százalékkal.

Hogy kellően értékelni tudjuk a sokat szidott Horthy Magyarország teljesítményét, nézzük meg, mi történt 1950-ig. Akkor 2480 $/fő volt a magyar GDP, azaz lényegében visszaestünk az 1929-es szintre, miközben a nyugatiak tetemesen nőttek, azaz 5467 $/fő értéket értek el, aminek következtében mi az ő átlaguknak 45,4 százalékára zuhantunk. Azaz a II. világháború, amelytől Teleki Pál öngyilkossága sem tudott távoltartani, s az azt követő orosz megszállás és Rákosi országlása nagyobb kárt okozott, mint az I. világháború és Trianon.

Az emberben peresze felmerül a kérdés, hogy most hol tartunk. Az abszolút számokat nem merem egybevetni, mert nem tudom, hogy a Tomka tanulmányban használt nemzetközi dollár hogyan viszonyul az IMF mai un. vásárlóerő paritáson számított dollárjához. De a nyugat-európai országokkal a hazai termelés mai értéke egybevethető. Tomka pontosan megadta, hogy melyik 13 országhoz viszonyította a magyar adatokat. Az IMF adatbázisa alapján az összehasonlítás most is elvégezhető. Eredmény: 2017-ben a magyar termelés értéke a nyugat-európainak 56,5 százaléka. Ez körülbelül az 1938-as szintnek felel meg. [Szebb számot kapunk, ha az EU átlagához mérjük magunkat: a KSH szerint ez 67,8 %. A Tomka féle "Nyugat-Európa" teljesítményét nem terheli pl. Bulgária, Románia.]

Két tanulság adódik: a.) Trianon valódi tragédiája nem gazdasági természetű. b.) Jelenlegi teljesítményünk tiszteletreméltó ugyan, de még messze nem elég.