A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

Az ünnep igazi értékét és melegét az adja, ha lelkünk egymáshoz ér

Magyar Krónika, január 12.
Szabó Katalin

A fõként úgynevezett egyvonalas grafikáiról ismert mûvész egyik kritikusa szerint „egyáltalán nem burkolózik a manapság oly gyakori érthetetlenség homályába, grafikái közvetlenül a nézõkhöz szólnak, a közönség gyönyörködtetésére és egyben elgondolkodtatására.” Ez utóbbi kap egyre nagyobb szerepet az utóbbi esztendõkben kiadott, az élet és a keresztény hit alapvetõ kérdéseire választ keresõ, nagy sikert aratott írásaiban. A már eddig is több kiadást megélt kötetek - „Életed üzenet”, a „Szeretetközelben” és „A nyolc boldogságról” – mellett az idei karácsonyi könyvkínálat újdonsága a „Rejtjelek” címû „szellemi és lelki kalandra hívó” eszperente nyelven, azaz egyetlen magánhangzó felhasználásával megírt verseinek gyûjteménye.
A szerzõt errõl a vállalkozásáról, a keresztény mûvész felelõségérõl faggattuk.

Mi adta az ötletet ezekhez az Istenes és szerelmes versekhez, egy kötetben, e betûben?

Lehet négy-öt esztendeje annak, hogy egy Levente nevezetû barátom csupa e-betûbõl álló neve eszperente’ versre ’ihletett’. Olyan kedvesen és jól sikerült, hogy motoszkálni kezdett bennem a gondolat: mi lenne, ha megpróbálnám az ’eszperente’-nyelvet olyan érzések, gondolatok kifejezésére is használni, amelyek megmozgatják a szív legmélyebb zöngéit is, nem megnevettetnek, hanem éppenséggel elgondolkodásra késztetnek. Az volt a szándékom, hogy úgy írok verseket a szerelemrõl és elsõsorban Istenrõl, hogy az hívõ és nem hívõ számára egyaránt érdekes legyen. Azt reméltem, hogy az e-betuben rejlõ játékosság és nyelvi bravúr révén talán még – némi túlzással - az a „csoda” is megtörténik, hogy Isten és talán még a szerelem iránt is elfásult emberek is kézbe veszik a kötetet, mert kíváncsiak arra, mit lehet mûvelni az e-betûvel.

Kaphatnánk egy kis ízelítõt?

Természetesen. A következõ rövid egysorosok a szeretet és jelenlét összefüggését bogozzák:
„Szereteted jelent jelent.”

Másik megfogalmazásban ugyanez a gondolat:
„Szereteteddel szenteld meg jelened.”

és egy mondatszerkezet-váltással ugyanez:
”Jeleneddel szenteld meg szereteted.”

Miért olyan fontos a jelenlét?

Meggyõzõdésem, hogy a mai ember egyik nagy problémája éppen az, hogy mindig rohan, és soha nem éli át azt a pillanatot, amelyben éppen van, mert már lefoglalja a következõ, munkával és stresszel teli perc. Sokszor nem vagyunk ott, ahol lennünk kellene, mert gondolatban már a következõ helyszínen járunk és már csak újabb teendõinkre figyelünk.

Grafikái mellett mostanában szép sikereket könyvelhet el az írásaival is. Mikor kezdett írni?

Körülbelül tíz évvel ezelõtt. Úgy kezdõdött, hogy kis egyvonalas rajzaimhoz a Szentírásból egy–egy idézetet választva könyvjelzõket készítettem és adtam ki. Akkor még nem mertem megfogalmazni a saját érzéseimet és gondolataimat, csak évekkel késõbb léptem túl ezen belsõ gáton és félelmen. Addigra jutottam el odáig, hogy föl mertem vállalni azokat a gondolatokat, amelyeket rajzaim kapcsán - talán mondhatom így - fölülrõl kaptam.

A gondolat teremtette a rajzot, vagy a rajzból született a gondolat?

Mindenesetben a gondolat teremti a rajzot. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a legfontosabbról: az érzésrõl. Ha mélyen belegondolok, akkor az érzés teremti bennem a gondolatot, amely azután már jó egynehány éve rajzban illetve írásban is megfogalmazódik.
Én azok közé az emberek közé tartozom, akinek vizuálisan is látniuk kell úgy örömeiket, mint akár a gondjaikat. Ezért aztán mintegy öngyógyításul kezdtem el írni.

Jellegzetes, egy lendületes vonalból megformált grafikáinak gondolatvilága mély, keresztény hitbõl fakad. Mekkora szerepet játszik mûvészetében a hit?

A kérdést úgy hangzanék helyesen, mekkora szerepet játszik az életemben a hit. Mert hiszen a mûvészetemet és az életemet, hitemet valójában nem tudom szétválasztani. Minden, ami az életemben jó, ami szeretetreméltó, amit szívesen tapasztalok meg, az Istenhez kötõdik. Minden istenhitembõl fakad, abból a felismerésbõl, hogy végeredményben egyetlen egy értelme van a földi életemnek és földi pályafutásomnak, ez pedig az, hogy szeretetet tudjak adni és szeretetet tudjak elfogadni.

Adventben járunk, a várakozás, felkészülés, reménykedés idõszaka Karácsony ünnepére készít fel. Sokan panaszkodnak arra, hogy nemcsak a hitünk, de ünnepeink is megkoptak. Ön szerint mit tehet a fogyasztói társadalom ’gyermeke’ azért, hogy újra bensõségesen tudjon ünnepelni szeretteivel?

Azt gondolom, fel kellene fedeznie az emberi kapcsolatok szépségét, újra meg kellene tanulnia ölelni, ölelni szavakkal, cselekedetekkel, jósággal, jóindulattal. Ahelyett hogy teletömné a bevásárlókosarát minden földi jóval, újra meg kellene tanulni önmagát szeretni és ezen keresztül eljutni a másik ember õszinte, feltétel nélküli szeretetéig. El kellene fogadnia, meg kellene tanulnia, hogy a másik ember nem azért van, hogy kiszolgálja és boldoggá tegye. Rá kell jönnie, az a dolga a világban, hogy szeretetre tanítson azáltal, hogy megbocsát a másiknak, hogy elfogadja hibáit, gondjait, bajait, örömeit. Az ünnep igazi értékét és melegét az adja, ha lelkünk egymáshoz ér. Ha mindmellé szépen terített asztal is társul, finom étkekkel, az ugyan emeli az ünnep fényét, de szeretet nélkül csupán az anyagi világ értéktelen és elenyészõ halmai lesznek. Ahhoz, hogy az ünnep valóban a szeretetrõl szóljon, õszintén ki kellene engesztelõdnünk saját magunkkal, az egész körülöttünk lévõ világgal. Meg kellene magunknak bocsátani, hogy még nem vagyunk azok, akik lenni szeretnénk. Bocsássuk meg a világnak, hogy még nem olyan tökéletesek mint amilyennek mi elvárnánk. Fogadjuk el végre, hogy nem minden történik úgy, ahogyan azt mi elgondoljuk és szeretnénk. Meg kell tanulnunk elengedni egymást, hogy ki-ki élhesse szabadon a maga életét. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor nem tudunk bensõségesen ünnepelni sem, mert állandóan csalódottságot érzelmi és fizikai kielégületlenséget élünk át amiatt, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek mi megálmodtuk.

Köszönjük a beszélgetést!

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt