A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

Lehettek volna jobb napjaink is
- 46 éves forradalmi megemlékezés

Az októberi forradalmat egyesek fellobbanó népfelkelésnek, mások egy évtizeden át érlelõdõ szabadságharcnak nevezik. Mindkét felfogásban sok igazság van. Az elõbbi arra a felismerésre épül, hogy egy békés tüntetés szinte pár óra leforgása alatt, a Petõfi és Bem szobortól a Országházhoz s a Rádió épületéhez érve átcsapott forradalommá.

Magyar Krónika, október 11.
Miska János
Vancouver

Az októberi forradalmat egyesek fellobbanó népfelkelésnek, mások egy évtizeden át érlelõdõ szabadságharcnak nevezik. Mindkét felfogásban sok igazság van. Az elõbbi arra a felismerésre épül, hogy egy békés tüntetés szinte pár óra leforgása alatt, a Petõfi és Bem szobortól a Országházhoz s a Rádió épületéhez érve átcsapott forradalommá. Az utóbbi, s talán helytállóbb elemzés, az ország sajátos politikai és gazdasági helyzete sanyarú alakulásában keresi a szabadságharc elkerülhetetlen érlelõdését.

Ma, negyvenhat év történelmi távlatából elfogadottá vált az a tény, hogy az, amit 56 októberében végeztünk a fõváros és a vidéki városok utcáin, nemzeti sorsunk évtizedeken át alakuló következménye volt, kezdve az ország igazságtalan feldarabolásától, a ránk erõszakolt idegen rendszerek befolyásáig.Az alábbiakban tudatosan használom a többes szám elsõ személyt, vagyis szerepünket a forradalomban, hiszen vannak olvasóink között, akik személyesen részt vettek e történelmet formáló eseményekben.

Jelen megemlékezésünkben, a felkelés hõsei és áldozatai emléke mellett, szeretnék szólni azokhoz is, akik a forradalom szellemében magyarság-missziós szolgálatot fejtettek ki az ország határain túl, Kanadában is. A forradalom közvetlen genezise a második világháborúra vezethetõ vissza. Ez a pokolégés, amelybe akaratunk ellenére keveredtünk, újabb gyötrelmeket hozott hazánkra: Don-kanyart, német lerohanást, pusztító légitámadásokat, s végül orosz megszállást.

Ez utóbbi négy évtizedes zsarnokságot, az ország teljes kifosztását, történelmi hagyományaink felforgatását, felekezeti, politikai és közigazgatási vezetõink erõszakos likvidálását eredményezte. Kirakatpereket, bebörtönzéseket, kitelepítéseket, államosítást, kollektivizálást. Olyan létesítményeket, amelyek a magyarság számára teljesen idegenek voltak. A zsarnoki rendszer megrettentette a népet, félelmet keltett a lélek bugyrában is.

Az ötvenes évekre a nemzet politikailag és gazdaságilag tönkrement.
Idegen módszerekkel meg lehetett a népet félemlíteni, de rajta uralkodni hosszú távon nem lehetett. Megindult az erjedés. A hazafias érzelmek fellángolása elsõnek az irodalomban mutatkozott meg. Színpadra kerültek történelmi drámák, mint Az ember tragédiája és Bánk Bán, amelyek allegórikusan buzdítottak hazaszeretetre. Az évtizeden át betiltott nemzeti imádság, a Himnusz elénekelése a Népstadionban megrázó érzelmi hatást váltott ki a népbõl. Ezeket követték a kor nagy történelmi drámái Illyés Gyula, Németh László és mások tollából.

Mind-mind a szellemi szabadság gondolatát hangsúlyozták. Aztán jöttek a rendszer fonákságait enyhe, késõbb éles szatírával bíráló színdarabok, regények. Az írók és fiatal intellektüelek egyetemi szemináriumokon, az Irószövetségben, a Petõfi Kör kínálta fórumon szót emeltek az ország elnyomása ellen.

A nemzetközi helyzet is nagyban elõsegítette a forradalmi eszmék érlelõdését. Moszkvában a XX. Pártkongresszus elítélte a sztálinizmust. Lengyelországban és Kelet-Németországban véres összeütközésekre került sor a munkásság és az államhatalom között. Hazánkban október 23-án került sor összecsapásra, miután a párt utasítására az ÁVÓ a Bródy Sándor utcában a békésen tünteto tömegbe lõtt.

Kitört a forradalom. A rettegett hatalom kártyavár módjára, pár óra alatt összeomlott. Kialakult egy folyamat a békés kibontakozás felé. Forradalmi munkás- és helyi tanácsok alakultak országszerte. A kormány bejelentette kilépését a varsói paktumból. Követelte a szovjet csapatok kivonását. Bevezette a többpártrendszert, s megindította az ipar, a kereskedelem és a mezõgazdaság átszervezését.

A forradalom váratlanul érte a világot. Kezdetben a Kreml vezetõi, a nyugati sajtó lelkes együttérzése láttán, hajlandóságot mutattak politikai engedményekre. Megkezdték csapataik kivonását, s tárgyalásokat indítottak a forradalmi kormánnyal. Miután azonban gyorsan belátták, hogy a nyugati világ, s fõleg az Egyesült Államok, nem támogatja hazánknak a szovjet blokkból való kilépését, újabb csapatösszevonásokkal hadat indítottak az ország ellen. Kádár János vezetése alatt megindult a forradalom felszámolása. Bosszúhadjárat indult a felkelõk és a forradalmi kormány ellen. Húszezer személyt letartóztattak. 2500 felkelõt kivégeztek, köztük Nagy Imre miniszterelnököt.

A kommunista rendszer valamelyest konszolidálódott, s még három évtizeden át hatalmon maradt. Végül 1989-ben, a saját képtelensége folytán, elképesztõ anyagi adósságba sodorva a nemzetet, véráldozat nélkül megbukott. Új, nem kommunista kormány alakult. Szûrös Mátyás, ideiglenes államelnök, 1989. október 23-án az Országház ugyanazon erkélyén, amelyen Nagy Imre szólt hozzánk harminchárom évvel azelõtt, bejelentette a köztársasági államformát.

A rég várt többpárt- és demokratikus rendszer a Magyar Fórum vezetése alatt sajnos nem volt képes beváltani a nép reményeit. A koalíciós kormány nem tudta végrehajtani az állampolitikai tisztogatást. Nem dolgozott ki az új életformának megfelelõ alkotmányt. A gazdasági élet gyors rendezése helyett, a privatizáció halasztgatásával újabb elégedetlenséget és bizalmatlanságot keltett a tömegekben.

Mindezek nagyban hozzájárultak az 1994-es második és az idei választások sajnálatos kimeneteléhez. ,Az ország, az elmúlt négy évi fejlõdés dacára, továbbra is nehéz gazdasági helyzetben sínylõdik. Az idei kormányváltás pedig teljesen kettészakította az ország polgárait, ki tudja, milyen kimenetelt eredményezve.

Századunk mostoha körülményei ellenére hazánk fontos szerepet játszik Középkelet-Európa történetének alakulásában. A második világháború kezdeti éveiben menedéket nyújtottunk a lengyel és ukrán menekülteknek, s a fõvárosi zsidó lakosságnak. A rettenet éveiben is vezetõ szerepet játszott a magyarság egy új gazdasági rendszer kidolgozásában. Jelentõs részt vállalt a kormány a berlini fal ledöntésében, megnyitva a magyar-osztrák határt a kelet-német menekültek elõtt. S gondoljunk csak az erdélyi magyarok, fõleg Tõkés László szerepére a legzsarnokibb román dinasztia megdöntésében! A nehéz gazdasági és társadalmi körülmények ellenére is számos világhíru tudósunk és alkotónk szolgálta és szolgája ma is az emberiség békés haladását.

A forradalmat követõen kétszázezer magyar keresett menedéket a nyugati államokban. Ezek közül 37 ezer Kanadát választotta második otthonául. Elmondhatjuk, ma közel 145 ezer magyar származású él ebben az országban. Sikerült békésen beilleszkednünk a befogadó társadalom fõ vonulatába, s igyekezetünk s tehetségünk folytán az ország megbecsült polgárainak számítunk. Az októberi forradalom szellemét azzal õriztük meg évtizedeken át, hogy az elõttünk idevándorolt elõdeinkhez hasonlóan, további megbecsülést szereztünk a magyarságnak.

A kanadai magyarok mindig is jó bevándorlóknak bizonyultak Kanadában. Õseink eredményeket értek el a szûzföldek feltörésében, az ipari és bányamunkában, a késõbb jöttek a tudományok fejlesztésében is. Nincs olyan egyetem és kutatóintézet Kanadában, ahol magyar származású nevelõk, tudósok, mûvészek ne képviselnének bennünket, mint a nemrég elhunyt, nemzetközi hírnévnek örvendõ Selye János és Kátó László kutatóorvos Montreálban, a Nobel-díjas John Polányi vegyész Torontóban, nem is szólva az agrártudományokban, erdészetben, bányászatban fontos szerepet játszó tudósok és szakemberek sokaságáról.

Hasonló eredményeket értünk el a szépmûvészetben és az irodalomban is. A kanadai tudósok és szakemberek hangsúlyozzák, hogy a bevándorló magyar történészek, nevelõk, társadalomtudósok sokban hozzájárultak a befogadó ország tudományos fejlõdéséhez. Pédery-Hunt Dóra munkáját dicséri a kanadai centenáris érem, s a Canada Concil medáljának megalkotása. Az ország számos mûvészi postabélyegét olyan mûvészek alkották meg, mint Mosdóssy Imre. A Kanadába települt magyar képzõmûvészek alkotásai megtalálhatók világvárosi parkokban, tereken, képtárakban, múzeumokban. A kanadai zenevilágban is hasonló eredményeket értek el a magyarok. Anhalt István, Kresz Géza, Polgár Tibor, Légrády Tamás és mások nevét és mûveit széles körökben ismerik Kanada-szerte. Polgár Tibor Torontóban az opera tanszék tanára, s a Torontói Egyetemi Szinfónikus Zenekar karmestere volt. Operái népszerûségnek örvendenek ma is.

Tudományos és hivatalos társaságok nagy elismeréssel szólnak a kanadai magyar zeneszerzõk, karnagyok, kultúrcsoportok eredményeirõl. Neves könyvtárak és nemzeti katalógusok elõkelõ helyet biztosítanak a kanadai-magyar kutatók és szépírók munkáinak. Az idén megjelent Blessed Harbours An Anthology of Hungarian-Canadian Authors, címmel kedvezõ visszhangot kelt az angol nyelvvilágban.

Hely hiánya miatt nem szólhatok itt a kanadai magyar történészek, szociológusok, nevelõk, bibliográfusok átütõ erejû munkásságáról. Dicséretes munkásságról. Hálával kell gondolnunk ma azon honfitársainkra is, akik tudatos áldozatvállalással megmaradtak a göröngyösebb, olykor reménytelennek tûnõ úton, a magyar szellem közvetlen szolgálatában. Emlékezünk felekezeteink lélek- és nemzetmentõ lelkészeire, közösségi életünk hû napszámosaira, a magyar társadalmi intézmények odaadó munkatársaira, a zene, a színház és a népmûvészetek megõrzõire. S hogy ki ne felejtsem a magyar szó mestereit, az írókat, költõket, s nem utolsósorban a Magyar Krónika és más lapok önzetlen munkatársait. Valamennyien az októberi forradalom szellemét szolgálták és szolgálják ma is.

Némi lakóniával a ’Lehettek volna jobb napjaink is!’’ címet adtam ennek a megemlékezésnek. Igen, a magyarság példás történelmi eredményei ellenére is szorongással, de örömteli szívvel mondott búcsút a XX. századnak. Lehetett volna megértõbb is, bõkezûbb is hozzánk a múlt század. De némi lélekkutatás ellenére is, megbékéléssel intettünk istenhozzádot a múlt századnak, s bizalommal léptünk az új évszázadba. Ma is reménységgel várjuk az óhazában egy új nemzedék élretörését, amely az évtizedes elõítéletektõl mentesen, velünk együtt, szent forradalmaink szellemében, a magyar nép igazságos érdekeit helyezi mindenek elébe.
Úgy legyen!

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt