A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

Emberek a parton

Magyar Krónika, július 20.

Szendrei Ildikó

 

Egyszer volt, hol nem volt a magyar tenger partján ültem. A Balaton szelíden hullámzott,simogatta a köveket, a Nap égette az emberek bőrét, lángos és főtt kukorica illat volt a levegőben.

Először mindenki olyan egyformának tűnt, nagy tömeget alkotva, de hamar rájöttem, az embereket még a strandon sem csak bőrszínűk különbözteti meg. Sokszor eszembe jut, hogy napról napra több azok száma, akiket csupán ösztöneik éltetnek, vezetnek. Ezen emberek gőgös és butító világa káros sugaraival kiégeti az önmegtartóztatás virágának minden hajtását. Inkább saját magunk előtt szégyenülünk meg, csakhogy nekik is megfeleljünk. Képesek vagyunk beleolvadni az ,,énkétlenek" csodálatos világába s hozzájuk halkan, lopódzva hasonulni. Közben mindennek és mindenkinek legszebb arcunkat és legtisztább lelkünket mutatni.

Vegyük hát sorra!

Ott volt a kigyúrt, jóképű, szoláriumos, állandóan csajokat sasoló srác, más néven: a macsó.A partról dobálja be a lányokat a vízbe, és szintén onnan rúgja a labdát haverjainak nem gondolva arra, hogy kinek a fejét találja el.

Ő utána következik a  szemüveges, vékony apuka, aki tetőtől talpig áttörölgeti minden egyes fürdés után  gyermekeit, mellette a szigorú anyuka, aki pihenésképpen a következő évi kötelező olvasmányt már június végén olvastatja fiával. (Így nem csoda, ha a gyerek nem akar kijönni a vízből.)

Persze ott volt a másik oldal is, a háromgyerekes dohányzó anya, az agyontetovált, söröző apával. Az ő gyerekeinek ,,mindent” szabad, talán liberáli a család? Mindenesetre jó, ha egy gyerek nem fél  társaitól, de az már nem jó, ha egyáltalán nincs félelemérzete.

Menjünk tovább! Volt még sörhasú családapa is, kiló arannyal felszerelkezve, akinek nem számít az árak színvonala. Mindent odacipel  --még a tömegen keresztül is - a családnak.

Valamint a magukat szinglinek képzelő, ám valójában örökké, élethosszig tartó házasságról álmodozó lányok.

És a nyolcvan év körüli házaspár, akik korukkal dacolva, épp pihennek egy fa árnyékában. Majd kéz a kézben sétálnak a sekély vízben.

Kb. öt méteres körzetben ezeket az embereket, embertípusokat tudtam megfigyelni. Egy biztos, sokkal több van és nem vagyok elemző, de azt bátran állíthatom, hogy mindegyik tud és természeténél fogva képes szeretni és szeretve lenni.  Gyengék vagyunk mindannyian. Ha választás előtt állunk mindig azt választjuk, ami kényelmesebb, csábítóbb, pedig a kísértés csak pillanatnyi jót kínál.  

Fontos, hogy minden nagy férfi mögött áll egy erős asszony, és ha tetszik, ha nem ez így van bárki bármit mondjon.

Bizony válogatni kell a párjelöltek közül, hogy biztosak lehessünk abban, benne nem csalódunk, s érte akár életünket adjuk. Mindegy melyik nő, vagy asszonytípust vesszük, hisz mindegyiket azért teremtette Isten, hogy vigyázzon a családra. Az apukák bűneit pedig ,,patyolatba” viszik.

S a macsók is megnyugszanak végre, ha megszületik gyermekük. Éjjel nappal dolgoznak értük, hogy megtehessék mindazt, amit nekik nem volt szabad. Úszó jégtáblára házat építeni, álomba ringatózni s közben elfelejteni élni - nagy hiba.

Nehezen becsüljük meg, amit ajándékba kaptunk, amit magunk küzdünk ki azt persze nagyra tartjuk, de igazán csak azt értékeljük, ami már örökre elveszett.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.