A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

Sosem elég, ameddig eljutunk

Magyar Krónika, augusztus 18.

Szendrei Ildikó

 

Az öregkor mindenekelőtt ajándék, bár kétségtelenül feladat is, mert az élet estéjét nem élhetjük meg úgy, mint a délelőttjét. Ennek ellenére mivel a kettő lényegileg összekapcsolódik egymással, csakis egyetlen egységként lehet átélni őket. Az élet –és ezt Szirmay is tudja- a beteljesülés felé halad. Közben, természetesen minden életszakasznak megvan a maga feladata és átalakulása, szépsége és bája, de vannak sajátos veszélyei is. És az emberi létezés mindegyikben, -de leginkább az öregkorban,- egyetlen élethosszig tartó tanulási folyamat.
Ez a verseskötet a feladat lelki részéhez próbál segítséget nyújtani. Az költészet iránt érdeklődőknek kötelező olvasmánynak rendelem ezt a kötetet, mert Szirmay minden sora érdekes.

Igen értékes, de könnyűnek egyáltalán nem mondható időszak áll mögöttem is, és éppen ennek a kis könyvnek a témáival kapcsolatban tanultam sokat Szirmay Endrétől.
Azt remélem és kívánom,  hogy ez a könyv sokaknak segítségére legyen abban, hogy életük bármely szakaszát harmonikusan és gyümölcsözően élhessék meg.
Hogy miről van szó a kötetben? A válasz lehet tömör: az egész világról.
Talán nem haragszik meg Szirmay Endre, ha azt mondom, a tehetséget az anyatejjel szívta magába. Csak ír, ahogyan lélegzik is.
Jönnek a gondolatok, az ihlet, majd veszi a verseket ,,szétszereli”, megnézi ,,alkatrészeit”, aztán mintha teljesen természetes lenne összerakja. Ám a szerkezet ezután már csak az általa megszabott szabályok szerint működik. És jól.

Szirmay nem idegen nyelven ír. Ez a szerző megkerülhetetlen lett volna tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt is. Talán azért, mert van stílusa.
A Megváltó remények című verseskötettel stílusteremtő munkája beérett. Mondataiban nincsenek szükséges kényszerek, nincsenek idegen elemek, az anyanyelvet alkalmazza. Így aztán nem is látszanak varratok. Világszemlélete is teljesen összeérett. Nem szorulunk nyelvi értelmezésre, ami már önmagában is dicsőség. Ha valakinek, akkor Szirmaynak hihetünk, mert nemcsak belelát verseinek képeibe, de bele is tud lépni ezekbe a képekbe. S ekkor még mindig két lábbal áll a földön!

Verseiben minden megfogható, mindennek van története, lélektanilag minden indokolt, bár semmi sem számítható ki.
Szirmay tudását nem kívánja rejtegetni; egyszerűen fogalmaz, ám óvatosan használt eszközökkel érzékelteti, hogy maga mögött tud rengeteg tudományt. Választékos szóhasználata mutatja, hogy jelentős terjedelmű olvasottság és igen jó minőségű műveltség látható. Szirmay sokat tud és szeretné, ha az olvasó is gyarapodna általa e tudással.
Másoknak mindig bocsáss meg, de magadnak soha! – üzeni kötete.

Tág perspektíva, szuverén magatartás, alapos érvelés jellemzi. A Magyarországon nemigen emlegetett Szirmay Endre kötetét olvasásra ajánlom.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.