A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 
   

Új szárnyakon…
Avagy a hívek fórumának és a búcsú eredménye

Magyar Krónika, október 23.

Androvich Tamás
plébános

Nyár eleje óta motoszkált bennem a vágy , hogy mindenkit valamilyen formában megszólítsak.  Szerettem volna tudni, hogy a hívek hogyan látják és értékelik azt az irányt, amelyen haladunk.  A hónapok során, a háttérből jót és rosszat is hallottam egyaránt.  Vágyódtam arra, hogy személyesen, élőben, halljam a pozitív és a negatív kritikákat. Ugyanakkor a hívek közösségét jobban bele akartam vonni az irányválasztásba. Meggyőződésem, hogy egy Egyházközség  nagy családra hasonlít és hasonló módon működik.  Rendkívül fontos tehát, hogy a családtagokat a család belső életébe belevonjuk, és meghallgassuk mindazt, aminek örülnek és azt is, ami kevésbé tetszik. 

A kérdés persze az volt, hogyan? Sokat gondolkodtam azon, hogy erre mi lenne a legmegfelelőbb megoldás.  Aztán eszembe jutott a „Lakossági Fórum” műfaja.  Ezt a műfajt mind Kanadában, mind Magyarországon ismerik.  A műfaj lényege az, hogy egy-egy választókörzet lakói találkozhatnak parlamenti képviselőjükkel és panaszaikat, gondjaikat és örömeiket elmondhatják neki.  Ezt a műfajt alkalmasnak találtam a hívek közeledésére és közreműködésére.  Azonban,  más nevet kellett adni ennek az eseménynek és így született meg a „Hívek Fóruma” név.

Ezt a fórumot már a nyár elején megemlítettem a kedves híveknek, hogy megbarátkozzanak a gondolattal, és legyen idejük felkészülni arra, hogy mit szeretnének megemlíteni és elmondani.  2008. szeptember 28-ra hirdettem ki a fórum napját és aggodalom fogott el; lesznek-e érdeklődök?  Mernek-e kérdezni vagy felszólalni, és ha igen, milyen felszólalások lesznek?  Félelmemet félretettem, és a szentmisét, illetve a rövid agapét követően, a fórumot megnyitottam.  Kellemesen csalódtam, hiszen sokan voltak jelen, és sokan szólaltak fel, különösképpen a fiatal generációból valók, akik szép számban képviseltették magukat.  Sok mindenről esett szó, de a központi téma a jövő volt, ill. hogy a fiatalok miért maradtak el és hogyan lehetne őket visszahozni.  E sorokban nem lehet mindent leírni, de röviden csak annyit említenék, hogy a fiatalok csak azt várják el, hogy a kölcsönös tiszteletadás meglegyen.  A fiatalok vágyódnak arra, hogy az Egyházközségen és a magyar közösségen belül segíteni tudjanak, de ez csak akkor történik meg, ha a közös megbecsülés megvan és az egymásiránti bizalom létezik. Megnyugtató és szép látvány volt, ahogy a fiatal és az idősebb generációk egymáshoz tudtak beszélni; őszintén és megértésben. 

Ennek egyik gyümölcse talán a búcsú volt.  Hála Istennek sok segítőkézre leltünk, fiatalokban és idősebbekben egyaránt.  A búcsú így nagyon jól sikerült.  Összesen kb. 600 ember fordult meg a búcsú területén, és minden gramm étel elfogyott.  Sok környékbeli angol és francia is látogatott el.  Továbbá, olyan magyar testvérek is eljöttek, akik 10-20 éve nem jártak magyar közösségbe.  Rendkívül jól érezték magukat és elcsodálkoztak azon, hogy milyen élet van a magyarok körében.  Ez az igazi siker:  embereket meg tudtunk szólítani, megfogni és remélem, lassan megnyerni és megtartani.

Elindultunk egy bizonyos pályán. Az út mögött sok munka, fájdalom, nehézség és erőfeszítés van, de már most, egy év után, látjuk és tapasztaljuk annak gyümölcseit.  Köszönöm mindazok munkáját és támogatását, akik mellettem/mellettünk kitartottak és hittek abban, hogy működik majd és van jövőnk.  Kérem további nagylelkű támogatásukat, hogy munkánkat folytatni tudjuk és Isten segítségével  nagy és erős magyar keresztény közösség lehessünk.

Tisztelettel,

Androvich Tamás
plébános
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.