A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 
   

Romhányi Józsefre emlékeztünk
Irodalmi jóvátételben volt részünk Victoriában

Magyar Krónika, november 7.

Miska János

 

Irodalombarátok Köre évadnyitó műsorát Romhányi József munkásságának áldozta. Az előadók, Fias György és Zsuzsa, hangsúlyozták, hogy Romhányi azok közé tartozott, akik irodalmi munkásságukkal szórakoztatni is  akartak.

Talán ez a szándék magyarázza alkotóévei népszerűségét.   Az estet nagy érdeklődés előzte meg, részben a sorainkban kevéssé ismert Romhányi iránti érdeklődés, részben a népszerű előadók miatt, akik az évek során változatos irodalmi témákkal ismertetik meg hallgatóikat, élvezetes megjelenítésben. Előadást tartottak Wass Albertről; Az ember tragédiájában  a férfi és nő viszonyáról; a szavakról, s ami mögöttük van; előadást e sorok írójáról, mint elbeszélőről. Ez alkalommal is megtelt a Magyar Ház  nagyterme vendégekkel.

Nem is csalódott a közönség. Az egy órai előadásban megismerkedtünk a negyedszázada elhunyt Romhányi József sokoldalú alkotásaival, verseivel, szépprózájával, szövegírói, műfordítói, zenei munkásságával. A hangulatos műsorban közreműködött tizenöt személy versfelolvasásban, nem beszélve a torontói zeneművész, Fias Attila zongorakíséretéről, valamint a budapesti Töreki Andrea C.D.-rol lejátszott énekszámáról, az amerikai A macskák c. musicalból. A tagok derültek Romhányi szellemes állatversei hallatán, s a végén, útban haza a fülünkben csengett-bongott a sok kedves rímes sor (Monoton / üget a süppedő homokon / a sivatag lova / a tétova / teve / tova... Aztán: Szerette volna a gyík, ha kitudódna: / ő a félelmetes bosz-sárkány utóda. / Hogy sor ne kerüljön kétkedő vitákra, / dúlt-fúlt  pofikáját szörnyűre kitátva...), s eltűnődtünk, hogy vajon az egykori aesopusi  zsiráf, holló, róka, ordas, elefánt, borz, kacsa, sün, bagoly, tehén feledhetetlen példája mennyiben vonatkozik ránk, egyszerű halandókra.   Talán a verselés e könnyed, játékos használata eredményezte Romhányi időnap előtti feledésbe merülését. A magyar irodalmi intézmény elég  mostoha bánásmódban részesítette e hatalmas és sokoldalú élet-ópuszt hátra hagyott tehetséget. A Magyar Irodalmi Lexikon (1963) rövid 17 sorban intézi el munkásságát. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon (1994) ennél is kurtábban, 14 sorban. A hatkötetes A Magyar Irodalom Története, 4740 oldalán nem is  említi nevét. Vigasztalásul, az internetes világhálón megemlékeznek róla és felsorolást nyernek könyv alakban megjelent művei: Bolondos állattan  (1964), Mézga Aladár különös kalandjai (1974), Doktor Bubó (1979) és a Szamárfül (1983, 1994).

Stílusát elemezve, az előadók elmondták: "Szinte minden versében találkozhatunk azzal a bölcs iróniával, amely egyik elődjére, Heltai  Jenőre volt jellemző. (Heltai, a magyar dalszövegírás megteremtője, szintén  rímes, humoros krónikákban fricskázta a kort, amelyben élt.) Romhányi költeményei rólunk, hibáinkról, gyarlóságunkról, kicsinyességünkről szólnak. Emberi tulajdonságainkat bújtatta állatbőrbe, különböző rajzfilm figurákba, és  ízes humorával, éleslátásával, bravúros verselési technikájával, rímjátékok sokaságával érte el, hogy önfeledten nevetni tudunk saját magunkon..."

1921-ben született Nagytétényben. A Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte tanulmányait. A zene világa végig követte életpályáján.  A Magyar Rádiónál volt dramaturg, majd az Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett a művészeti vezetője, 1962-tol pedig  a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Tőle származik több magyar operának, Sugár Rezső: Hunyadi (1952) oratóriumának, Hajdú Mihály: Kádár Kata (1959), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960), Ránky  György:

 Muzsikus Péter (1963) szövege. Számos operett és kabaréműsor versszerzője. Lefordította Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory grófja és Orff: Az okos lány c. operájának, valamint T.S. Eliot versei alapján készült A Macskák c. musical szövegkönyvét. 1983-ban halt meg. Az est fénypontja  Fias György énekben való előadása a százlábúról, melyet fia, Attila kísért zongorán (CD-n), Kazal László zenei feldolgozásában.

A műsor szellemes zárószámaként: csengett Vindisch Ferenc mobil telefonja. Feri, a mesés magyar vízilabdacsapat hajdani játékosa, mindjártválaszolt is.

-  Igen, itt a Victoriai Magyar Kultúrközpont - mondja.
-  ....
-  Oh, szervusz, Jóska bátyánk... Igen, igen... Épp most fejeződött be  az irodalmi est... Hát Rólad, Romhányi Józsefről... Persze. Sokan vannak.  Telt ház. Itt van Dönci is... Hát Vlaszaty Dönci... Dehogynem emlékszel rá, teniszbajnok volt otthon. Igen, ő az. Aztán itt van Kárpáti Gyuszi is. Tudod, a csepeli gyerek... Biztos emlékszel közülünk másokra is…

A ,,beszélgetés" végén elmondta nekünk Feri, hogy Jóska bátyánk nagyon örül ott fenn a magasságos mennyekben, hogy ebben a távoli, gyönyörű szigetvárosban oly szeretettel gondolnak rá, mintegy jóvátételként, 2008. október 15-én, ezen a borongós őszi estén.   A műsort Fias Zsuzsa ízletes vacsorája (töltött káposzta, puding, sütemények) követte, szívélyes beszélgetések közepette, főleg a kedves rímhányóra emlékezve.
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.