A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 
   

Advent idusán

Magyar Krónika, december 12.

Bencsics Klára

 

IEmlékeztek még a hajnali harangszóra decemberi hajnalokon? Adventi hajnali misére, rorátéra hívta az embereket. Milyen sötét és hideg is volt, hogy vacogtunk és ropogott a hó lábunk alatt, mikor szüleinkkel a kivilágított templom felé siettünk. A templomban már a meleg gyertyalángok vártak, a halk orgonaszó és adventi énekek és ezek aztán igazán felébresztettek, hiszen a várakozás hangulatát fokozták bennünk.

Hát az adventi koszorúra, ki emlékezik? Az igazira!
Melyet anyám hűségesen, még itt az idegenben is elkészített, négy gyertyával, piros szalagokkal. Majd a gyertyákat, a négy vasárnapon egyenként meggyújtotta.
Mi, így vártuk a Karácsonyt!

Ó azok a meghitt karácsonyok! Néha ugyan, a háború után, szegényes volt talán, karácsonyfa sem volt, csak egy földíszített fenyőág. Ajándéknak pedig a gyerekek egy-egy könyvet kaptak De a konyhából mindig a meleg kalács és beigli illata áradt!
A várakozás és titokzatosság érzése, mikor az „angyal” vagy „Jézuska” díszítette a fát a szalonban, addig nem volt szabad kimennünk szobánkból. S mikor csengetett az „angyal” akkor szépen felöltözve, rohantunk a hang irányába, milyen csoda várt ránk: ragyogó, csillogó hatalmas karácsonyfa, megvilágítva gyertyákkal és csillagszórókkal.

Nem mentünk az ajándékokhoz, először elénekeltük a Mennyből az angyalt, a Dicsőség mennyben az Istennek című dalokat, a családtagok boldog karácsonyt kívántak egymásnak és csak aztán nézhettük meg mit is hozott a Jézuska!
A Szentestéknek eme csodálatos emléke megmaradt bennünk még a távolban is.
Az éjféli misék misztikuma, bensőséges hangulata még ma is elkísér! Kedvenc karácsonyi énekemről, a „Fel nagy örömre ma született....” kezdettel, megtudtam, hogy most volt 1OO éves évfordulója és Gárdonyi Géza írta! December 7-én ünneplik meg, emléktábla avatással Devecseren, ahol Gárdonyi évekig tanított.
Úgy tudom, Magyarországon és Erdélyben még mindig a régi hagyományok szerint ünneplik meg a Karácsonyt.
Ahogy máskor is írtam, az ember azt viszi tovább, amiben felnőtt, azt az emléket adja tovább gyermekeinek, és még idősebb korában is úgy akar ünnepelni, mint régen.

Most, mi is megpróbálunk „Szentestét” rendezni, olyan formán, hogy a gyerekekhez este jön a Jézuska Nagyinál, reggel meg saját otthonukban, a Santa Claus. Így dupla a szenzáció, a várakozás, és a játékok mennyisége. De nem énekelünk, mert nem tudja senki a magyar karácsonyi énekeket. Elveszett az áhítat is, a kis Jézus születésének ünneplése, az éjféli misére menés.
Santa Claus az a személy, aki November közepén megérkezik a városba nagy parádéval és attól kezdve a házakat, üzleteket kidíszítik. Nagyon szép a színes kivilágítás a városban, rendkívül hangulatos, de miért már novemberben? Az áruházakban már éneklik a karácsonyi dalokat, hangulatkeltés végett, hogy a vásárlók minél többet vegyenek!

Szegény Santa! Ő egész más világból ered, s egészen más „üzenetet” hozott.
Kr.után 314. ben élt Nicholas püspök Kis Ázsiában, Myrna püspöke. Jómódú családból származott és neve napján a szegényeknek, gyerekeknek vitt és küldött ajándékokat.

Halála után földi maradványait, a XI. században, Olaszországba vitték, Bariba. Sírjához járó európai zarándokok „divatba hozták”. Hazájukba visszatérve a püspök emlékére létesítették az általunk is ismert Mikulást. Ő ugyanis, az ablakokba tett cipőkbe dugta a csokit a jó gyerekeknek, a rosszakat a krampusz látogatta meg. 
Észak Amerikában, 1823-ban született meg Santa, a norvég bevándorlók hozták magukkal a Sinter Kleaus nevű jótevőt, aki idővel átalakult Santa Claus-á.
Eredetileg pirospozsgás, kövér, fehér szakálas volt, mindig nevetett és piros egyenruhát viselt, mind Európában, mind idekint, tehát külseje nem változott. Már l886-ban az amerikai Harper’s magazin fedőlapján látható a ma is ismert Santa Claus.
Azóta beszervezett 8 rénszarvast, azok röpítik szánkóját a kontinensen keresztül, minden városba. Lakása az Északi Sarkon van és ő maga messziről felismerhető a „Hó, Hó, Hó” kiáltásokról!
Nem kritikaként írom e sorokat, hosszú elemzés után rájöttem arra, hogy Észak Amerika a sokfajta bevándorlónak univerzális karácsonyi szimbólumot létesített Santa személyében.
Nagy kár, hogy nem maradt meg a „Jézuska”, hiszen mégiscsak az Ő születésnapját ünnepeljük december 25-én!

Sajnos a XXI. században az ajándékozási láz úgy elhatalmasodott a világon, hogy karácsonyra a gyermekek annyi játékot kapnak, már örülni sem tudnak, nemhogy játszani. A konzum pedig a karácsonyi időben keresi meg évi hasznának nagy részét.

A helyi Gazette újság állítása szerint a kereskedelem ebben az évben, Montrealban 1.9 billió dollár forgalomra számit!
Egy másik, szomorú és aggasztó fejlemény is van a karácsonyi ünnep kapcsán. A „politikailag korrekt” szellemi irányzat: már évekkel ezelőtt Torontóban, az irodákban körlevelet küldött szét, amely szerint ezen túl ajánlatos, hogy a kollegák ne „Merry Christmas”-t kívánjanak egymásnak, hanem „Happy Holiday-”t!
A hagyományos hatalmas karácsonyfát a Városháza előtt, pedig nevezzék „Holiday” fának! Azzal indokolva, hogy senkinek se okozzon a karácsony sértődésre alkalmat!
Hát itt tartunk.

Megoldást nem tudok ajánlani, csak azt, hogy amíg csak lehet, mindenki adja tovább saját karácsonyi emlékeit, hagyományait, főleg gyermekei és unokái számára.

Optimistának kell lennünk, hiszen valamikor Kelet Európában, Karácsonykor a Télapó volt a karácsonyi ajándékozó, még templomba sem volt tanácsos menni. Ez a kor szerencsére elmúlt és visszajöttek a régi hagyományok, népi szokások, újra dicsérik és imádják a megszületett kis Jézust!
Észak Amerikában ugyan mindenki mehet templomba, ha akar, csak éppen nincs meg az igazi karácsonyi áhítat és lelkület.

Talán idővel, ez itt is bekövetkezik!

Minden kedves olvasónknak, nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.