Magyar Krónika, május 15.

Molnár Orsolya

Magyar kutatók galambok csoportos repülésének vizsgálatával megállapították, hogy a madarak a repülés során mindig kiválasztott vezetőket követnek: olyan egyedeket, amelyek társaiknál jobb tájékozódási képességekkel rendelkeznek. A galamboktól az emberek is tanulhatnának: kiderült például, hogy az irányító pozíciót betöltő egyedek nem mindig ragaszkodnak ehhez a szerephez, és még egy repülés alatt is cserélődnek a posztok. Az eredményről április 8-án számol be a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature.

Úgy tűnik, hogy az együtt élő galambok nagyon is tisztában vannak a társaik képességeivel. Legalábbis erre utal az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatóinak vizsgálata, akik megállapították, hogy a közös repülések során a madarak azokat a társaikat követik, amelyek a legjobban képesek tájékozódni.

A kutatók három különböző szituációban elemezték a galambok viselkedését: tízfős csapatokban az otthonuk körül történő szabad repüléskor, nagyobb távolságról történő csoportos és egyedi hazarepüléskor. A kísérletben egyéves, korábban már versenyzett és egymást ismerő postagalambok vettek részt. Az állatokat egyedi, saját fejlesztésű GPS-vevőkészülékekkel szerelték fel, így rögzítették mozgásukat a repülés során. A madarakat az éles vizsgálatok előtt a készüléknek megfelelő tömegű, 16 grammos gyurmanehezékekkel szoktatták hozzá a műszer súlyához.

A vizsgálatot Vicsek Tamás akadémikus, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének professzora vezette Nagy Máté és Ákos Zsuzsa (ELTE), valamint Bíró Dóra (Oxford Egyetem, Állattani Tanszék) részvételével. A kapott adatok elemzése során alapvetően két paramétert vettek figyelembe: milyen hamar követi az egyik madár a másik mozgását, illetve milyen pontosan utánozza azt. Megállapították, hogy a csapatot tagjai összetett, hierarchikus rendszer szerint irányítják, és általában egy-két madár tölt be vezető szerepet, de a rangsor alsóbb szintjein lévők is befolyásolják a hazaút irányát, nem pusztán csak követik a vezéregyéniségeket. Nagy Máté az [origo]-nak elmondta, hogy ez a rangsor meglehetősen rugalmas: repülésről-repülésre, sőt még egy út alatt is cserélődtek a szerepek. Az összes adatot együttesen elemezve kiderült, hogy bár voltak olyan galambok, amelyek többnyire irányító pozíciót töltöttek be, mégsem "ragaszkodtak" ehhez a szerephez.

A kutatók megállapították azt is, hogy a követő madarak gyorsabban reagálnak az irányváltásra, ha a vezető madár tőlük balra helyezkedik el, a madarak vizuális feldolgozó rendszere ugyanis nem egységes. Régebb óta ismert, hogy a madaraknál a jobb agyfélteke, így a bal szem a szociális interakcióknál fontos (például az egyedi felismerésnél), míg a bal agyfélteke (ahová a jobb szemen át érkezik az információ) a térbeli feladatoknál dominánsabb.

A vezetőket valószínűleg a pontosabb tájékozódási képességük különböztetheti meg a többiektől, s mivel a vizsgálatban részt vevő galambok egy dúcban éltek és ismerték egymást, valószínűleg tudták azt is, hogy mely társukat érdemes követni. (Galambászok között terjedő anekdota, hogy egyesek azért visznek magukkal lassabb, ügyetlenebb tojó galambokat a versenyekre, mert azok "elcsavarhatják" az idegen hímek fejét, míg a vele együtt élő hímek tudják, hogy nem érdemes rájuk hallgatni.)

Ákos Zsuzsa a madarak egyedi jellemzői alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a repülés során megfigyelhető hierarchia nem feltétlenül függ össze a dúcon belüli dominancia sorrenddel. Ez meglehetősen szokatlan lenne az állatvilágban, hiszen nem jellemző, hogy kétféle rangsor, egy tudás és egy dominancia alapú hierarchia létezne egy csoporton belül. A vizsgálatban részt vevő madarak fiatal kora miatt azt még nem tudják, hogy a választott vezetők természetes adottságaik vagy tapasztalataik lévén lettek-e irányítók, ennek kiderítése további vizsgálatokat igényel.
Vicsek Tamás szerint a tudáson alapuló hierarchia rendszer más állatcsoportokban, sőt az emberek között is előfordul, s ez egy evolúciós optimalizációs folyamat eredménye lehet. Számtalan példa felhozható erre a mindennapokból, például egy igazgatótanácsban, ahol lehet külön dominancia alapú és szakmai rangsor is. Ugyanez igaz a baráti társaságokra, ahol például a moziból kijőve együtt szeretnének beülni valahova vacsorázni, s mindig van valaki, aki vezető szerepet játszik, vagy azért, mert jobban ismeri az éttermeket, vagy azért, mert vezetői adottságokkal rendelkezik.

Az eredmények nagyon összetett képet mutatnak a galambok csoportos repüléséről, amely nem igazán feleltethető meg a pusztán elméleten alapuló szimulációs modelleknek, melyek túlságosan leegyszerűsítik ezt a bonyolult, ám rugalmas rendszert. A kutatók szerint egy hasonló alapokon nyugvó sorrend működhet a kisebb csapatok között is a többezres vonuló madárcsoportokban. Elképzelhető, hogy vannak irányító csapatok, amelyek például idősebb állatokból állnak, melyek tapasztalataik miatt már jól ismerik az utat, s őket követhetik a többiek.

Nézze meg a madarak repülésének szimulációs videóit a kutatócsoport honlapján!
A postagalambok tájékozódását a mai napig nem sikerült megfejteni, valószínűleg elsősorban a Nap állását és a Föld mágneses mezejét használják fel repüléseik során, de sok minden más is közrejátszhat, például a tanulás, az emlékek. Néhány évvel ezelőtt a kutatók vasásványokat mutattak ki a galambcsőr bőrében lévő idegvégződésekben. Elképzelhető, hogy ezek a mágneses erővonalak érzékelésében segíthetik a madarakat, ám az összefüggést ténylegesen még nem sikerült igazolni.