Magyar Krónika, július 9.

Surján László)

A kereszt elleni támadások idején érdemes körülnézni egy kicsit, mi mindent kellene eltávolítani köztereinkről, ha bekövetkeznék a modern képrombolás ideje.

Furcsa egy világ köszöntene ránk, ha az egyre terebélyesedő Lautsi ügyben Olaszország nem kapna megfelelő ítéletet. A finn származású, de olasz állampolgárságú nő, Soile Tuulikki Lautsi még 2002-ben kifogást emelt az ellen, hogy az észak-olaszországi Abano Terme állami iskolájában - ahová gyerekei jártak - feszület lóg a falon. Az iskola vezetősége a helyén hagyta a feszületet, mire Lautsi pert indított. Végigjárta az összes létező olasz jogi fórumot. Miután mindenütt elutasították a panaszát, s ekkor  a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Ott első fokon nyert: az olaszokat 5000 euró kártérítésre ítélték.

A Lautsi ügy másodfokú tárgyalása során nyilvános meghallgatás volt június 30-án. Mivel a pernek több állam mellett Olaszország oldalán harmincharmad magammal én is részese vagyok, talán érthető, hogy ez járt az eszemben, amikor a hétvégén Trierben sétáltam.

Vegyük a kérdést ad abszurdum.
Mi mindent kellene eltávolítani ebből a városból, illetve hányan juthatnának ötezer eurós ajándékhoz, ha a per végül Lautsi asszony javára dőlne el, s Trierben is követői lennének? Bizonyára nem láttam a városban az összes kereszténységre utaló közterületen lévő alkotást, de néhányat rögzített a kamerám.

Kezdjük rögtön egy keresztel, amely ráadásul a Karl Marx utca sarkán áll:

Nem tudom, Marx mai követői mennyien zarándokolnak el mesterük szülőházához, de igen olcsó lesz az útjuk, ha jár hozzá egy ötezer eurós csekk is.
Mit szólnának a szekularizáció hívei ahhoz, hogy a városközpont jelképe a következő:

A fiatalokat szemmel láthatóan nem zavarja, hogy a kereszt és annak közepén a Krisztus jelképező Bárány ez a jel. De miért is zavarná őket. Bár, ha 5000 eurót lehet nyerni?
A városnak ráadásul védőszentje is van.

Szent Péter ő, akinek szobra békésen áll a főtéri kút felett. Nem árt, csak emlékeztet. Kit mire, például a kakasszóra, az árulásra és a bűnbánatra. Kellemetlen lehet azoknak, akik a bűnre igen, de bánatra nem éreznek késztetést. De Trierben ez nem zavar senkit.

Ahogy nem vitatott az ember nagyságúnál nagyobb Szent Kristóf, vagy Keresztelő János sőt a sárkányölő Szent György ábrázolása sem.
Totalitárius hatalmak mindig el akarták tüntetni a nekik nem tetsző eszméket hirdető művészi alkotásokat. Most is erről van szó, csak nem az államhatalom tusakodik a keresztény jelképek ellen, hanem a szekularizációnak nevezett új pogányság. Mert a liberalizmus nem tenne ilyent. ha valaki liberális, tűrnie, sőt támogatnia kell a más nézeten lévőket eszméik megjelenítésében és megvallásában. Hogy hazai liberálisaink ezt nem így vélték? Ez bizony épp liberalizmusuk kudarca.