XII. Pius Európa új rendjéről 

        
Rég volt, tán igaz sem volt, szoktuk mondani. Pedig a múlt valójában kincsesláda. Értékek, amelyeket megrostált az idő. Ami fennmaradt, aligha véletlenül. Most ebből a kincsesládából néhány olyan gondolatot hozok elő, amelyeket 1940. december 24-én mondott el XII. Pius pápa bíborosainak. A háború végétől még messze voltunk, de a pápa már Európa új rendjéről beszélt.

A megújulásnak XII. Pius szerint több megkerülhetetlen előfeltétele van.

A népek közti gyűlölet és bizalmatlanság megszüntetése.

Győzni kell azon vészterhes alapelv felett, miszerint a haszonelvűség a jog alapja. Nem az erőszak teremti a jogot.

A helyes gazdaságpolitika olyan rendszer, amely minden államnak megadja az eszközt ahhoz, hogy bármilyen rendben lévő állampolgárának méltányos életlehetőséget biztosítson.

A más államok tiszteletére és függetlenségére, illetve az egyes állampolgárok szabadságára tekintettel nem lévő önzés helyére tisztességes jogi és gazdasági kapcsolatokat kell állítani, ez a népek testvéries együttműködése, amely nem veszélyezteti önállóságukat és függetlenségüket.

Jámbor óhaj?

Ha azt nézzük, hogy e gondolatok elhangzásakor Magyarország még nem állt háborúban senkivel, hogy a borzalmak még ezután következtek, talán tényleg jámbor óhajnak, megvalósíthatatlan ábrándnak tarthatjuk.

Ha arra gondolunk, hogy a mai Európai Uniót ezen gondolatok mentén hozták létre, s hogy még ma is e célok elérésére törekszünk, akkor inkább prófétai szavakról van szó.

Ha pedig önvizsgálatot tartunk, akkor meg kell vallanunk: van mit javulnunk. A gazdaságpolitikánk csak céljait tekintve, de még őszintébben: csak jelszavait tekintve felel meg a pápa által megfogalmazottaknak, s aligha merném állítani, hogy az önzés eltűnt akár csak az Unión belüli államközi kapcsolatokból.

Az Unió mai válságos állapotban sokan már annak feloszlatását, illetve gyökeres átalakítását tartanák jónak. Azok a szempontok, amelyeket már XV. Benedek is felvetett, s amelyek XII. Pius most felidézett beszédében is ott vannak, ma is érvényesek. Keresztényként talán nem az Unió felszámolása, hanem megvalósítása a feladatunk.

Ha a pápa több mint hetven évvel ezelőtt elmondott szavait nem Európára, hanem a Kárpátok övezte térre alkalmazzuk, akkor már az első pontnál megakadunk. Jócskán van bizalmatlanság s olykor még a gyűlölet is tetten érhető. Ez pedig nagy baj, mondhatni olyan helyzet, mintha puskaporos hordón ülve pipázgatnánk.

Ez ellen tenni kell. Tenni, s nem a közhatalom gyakorlóinak, Pontosabban nem csak, s nem is elsősorban nekik. Ezen a téren mindannyiunknak van feladata. Aki nem akar megmaradni az általánosságok szintjén, ismerkedjék meg azzal a Megbékélési Mozgalommal, amely már megindult, szárnyait bontogatja, de sikerre csak akkor jut, ha sokan vállalják a munkából, ami rájuk esik. Legelőször azt, hogy gyűlölet nélkül, sőt bizalommal tekintenek a térségben élő többi nemzet fiaira