Kanada és a Roma „Refugee”-k
| Magyar Krónika,január 19. |
Androvich Tamás
Montreal |
A cikk teljes terjedelme itt olvasható: http://news.nationalpost.com/2011/11/04/record-number-of-hungarian-asylum-seekers-landing-on-canadas-doorstep
2007-ben, a montreali Pierre-Elliot Trudeau repülőtéren vártam egy régi jó barátomra Magyarországról. Nagy örömmel láttam, hogy épségben megérkezett. Rákérdeztem, hogy milyen volt az út, ill. a vám – és határellenőrzésnél volt-e valami gond. Barátom erre azt mondta, hogy az útlevélkezelésnél volt egy érdekes pillanat. Az útlevélkezelő beküldte őt a bevándorlási osztályra. Ott, az egyik ügyintéző kezébe vette a barátom útlevelét, és látta, hogy ott található a kanadai vízum, ahogyan akkor kötelező volt minden magyar útlevéllel rendelkező személynek. Az ügyintéző feltekintett, és rákérdezett, hogy mi szükség van egy magyar állampolgárnak kanadai vízumra, ha már egyszer Magyarország az európai unió tagállama? A barátom csupán annyit válaszolt, hogy az egy bonyolult, összetett politikai kérdés. Erre az ügyintéző elmosolyogta magát, és beengedte az országba.
Azóta, Kanada eltörölte a magyar állampolgárokra vonatkozó vízumkényszert, azonban nemrég felvetődött az, hogy Kanada újra élhet a vízumkényszerrel Magyarországgal szembe. A kanadai kormány nevében, az állampolgári és bevándorlási minisztérium vezetője Jason Kenney azért említette ezt, mivel az elmúlt pár évben, de különösen 2011-ben, a menedéket kérelmezők száma Magyarországról számottevően megugrott. A kérelmezők javarésze pedig a roma kisebbségből származik.
Az elmúlt hónapokban több cikk és hír jelent meg a sajtóban arról, hogy naponta kb. 50 de akár 100 magyar roma érkezik a torontói Lester Pearson repülőtérre, ahol azonnal menekült státuszt kérnek. A nagy számban érkező, menekültjogot kérő romák olyannyira megterhelték a rendszert, hogy az gyakorlatilag összeomlott.
2011. november 4-én, a National Post országos napilap közölt egy olyan értesítést, hogy maga a miniszter Jason Kenney meglátogatta a torontói Roma Közösségi Központot. Ott pedig kijelentette, hogy a roma-eset valóban „furcsa” és „bizarr”.
Erre csupán azt lehet mondani, hogy végre. Talán Kanada és a kanadai kormány végre ébredezik, és alaposan kivizsgálja a roma-ügyet. A menekültjogot kérelmezők, és a roma-ügyet közlő sajtóorgánumok olyan valótlan képet festenek Magyarországról, mintha hazánk az újfasizmus melegágya lenne, bőrfejűek uralják az utcákat, és mindennapi és elfogadott látvány, hogy romákat vernek, és házukat felgyújtják. E körülmények közepette tehát, a magyarországi romák kénytelenek Magyarországról menekülni, új hazát keresvén.
Azonban, a roma-ügy tele van ellentmondásokkal és logikátlan érvelésekkel. Először nézzük meg, hogy történetünk hősei hogyan érkeznek Kanadába. Ahhoz, hogy valaki repülőjegyet vegyen pénzre van szüksége. Az még elhihető, ha egy netán két ember egy családból egyszerre vesz repülőjegyet, még Magyarországon is. Ha valaki ügyes, azt az összeget össze tudja spórolni. Az már elgondolkodtató viszont, ha az egész család – és minimum négy főre kell gondolni – egyszerre útra kel, méghozzá repülővel. Egy átlagos négytagú kanadai család is hosszú időn keresztül takarékoskodik, hogy mindenkinek tudjanak Európába repülőjegyet venni; vagy ez talán soha nem sikerül. Hogyan tud tehát egy munkanélküli többtagú roma család annyi pénzt összekuporgatni, hogy viszonylag rövid időn belül, az egész család egyszerre tudjon repülővel Kanadába utazni!? Sőt, mi több, nem csak egy családról van szó, hanem sokan sok családból. Már itt gyanús az egész történet. De haladjunk előre.
A második szempont, amit figyelembe kell vennünk: az érkezés. Amikor a roma család a torontói repülőtéren – vagy az ország bármelyik légikikötőjénél – földet ér, és az útlevélkezelőhöz kerül, tudja, hogy neki csupán egy szót kell kiejtenie: „refugee”. Ez a szó valóban varázsszó, hiszen attól a ponttól, a kanadai állam köteles a szót kimondót szárnya alá venni. Ez azzal jár, hogy amíg esetét az állam ki nem vizsgálja, és amíg el nem bírálják kérelmét, addig az illető személynek vagy családnak az állam lakást, ingyenes egészségügyi ellátást, ingyenes oktatást, havi családi segélyt és pótlékot, ingyenes nyelvoktatást köteles biztosítani, az adófizetők pénzén. Arany az élet! A történet most vesz egy érdekes fordulatot, hiszen tény az, hogy sokan visszavonják kérelmüket. Egyesek azért vonják vissza, mert kifogásolják az elbírálás hosszú időtartalmát. Mások azt sérelmezték, hogy az ágyban, amit kaptak poloskákat találtak, és nem voltak hajlandóak Kanadában maradni. Rendkívül furcsa panaszok, és ilyen mondvacsinált érvek miatt a romák képesek voltak visszatérni abba az országba, amely – saját bevallásuk szerint – kockázatos és számunkra életveszélyes is lehet.
Valóban eljött az ideje, hogy Kanada pontot tegyen erre a roma-ügyre. Kanadának tennie kell valamit, hogy ez a helyzet – ha nem is szűnik meg – de javuljon anélkül, hogy egy újabb vízumkényszert rójon ki a magyar állampolgárokra. Az első lépés talán az lenne, hogy Kanada betekint a saját menekültügyi jogszabályaiba. Ezt azért lenne érdemes megtenni, mivel közismert tény, hogy Magyarországon nincs roma- zsidó- keresztény- meleg- vagy bármilyen üldözés. Az EU bizonyára már tett volna lépéseket Magyarország ellen, ha nem ez lenne a helyzet, és valóban faji, vallási vagy nemi diszkrimináció létezne odahaza. A menekültstátusz fogalmát ezért érdemes tisztázni, és pontosítani. Fontos azért is, mivel ez a töménytelen alapozatlan kérelem leértékeli a „menekült” szó értelmét. Sajnos, világszerte léteznek valódi és komoly esetek, ahol az ember faja vagy vallása miatt üldözést szenved. Ha a humbug kérelmek miatt kedvezőtlen változásokat hoznak a bevándorlási törvényekben, akkor azok, akik valódi menekültek csorbát szenvedhetnek menekült kérelmük kapcsán. De arról már nem is beszélünk, akik pl. az átkozott kommunista rendszer alatt menekültek ki Kanadába, hogy számunkra, ez egy pofon. Azok az emberek javarésze valóban egy elnyomó rendszer elől menekültek, mert ha nem, akkor a börtön, de akár a halál is várt rájuk.
A második lépés abban, hogy megfejtsük ezt a rejtélyt az, hogy mindannyian tegyük fel azt a kérdést, hogy miért. Miért létezik ez a roma áradat? Jason Kenney is bevallotta, hogy rendkívül szervezetnek tűnik a romák un. menekülése. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Hamiltonban szervezett embercsempészet és rabszolgaság létezett a romák körében, még 2010-ben. Azok a romák, akik Kanadába akartak menni, jóhiszeműen elfogadták a segítséget más romáktól, akik már Kanadában éltek, és majd szerencsétlenségükre, rabszolgák lettek, egy jobb jövő reményében. Ismét vagy még mindig egy ilyen akció létezik? Lehet, hogy más érdekek és erők biztatására, egész falvak kiürülnek, és Kanadába költöznek? Ezzel a negatív propagandával pedig az országot leminősítik, és az ország tekintélyét rombolják. Bár ez merő spekuláció tudjuk, hogy semmi se lehetetlen.
Mindenesetre jó, hogy ez a történet ebbe az irányba halad. Talán hamarosan véget tudunk vetni a roma-kérdés átpolitizálásának. Sajnos, úgy tűnik, hogy a roma-ügy egyes erők politikai harci eszköze, még mindig. Szomorú, hogy egyes erők a roma-kérdést saját politikai előnyeire használják. A romák sanyarú sorsával és jóhiszeműségével visszaélnek, és mindent megígérnek nekik. Egyesek pedig elhitetik, hogy ők a rasszizmus, a diszkrimináció elszenvedői. Rászedik őket arra, hogy mindennel számoljanak fel és Kanadába meneküljenek, a földi Kánaánba, ahol mindent megkapnak és cukor az élet. Ezek az emberek és erők ezzel alábecsülik a romát, mint embert, és alábecsülik a romák hűségét Magyarországhoz, a magyar néphez, nyelvhez és kultúrához; alábecsülik a romák hazaszeretetét.
Reméljük, hogy ez a kanadai roma-ügy hamarosan megoldásra talál, és pontot tudunk tenni a mondat végére. Valóban új fejezetet akarunk kezdeni, és szorosabb kapcsolatot kiépíteni a romák és a magyarok között. Ideje, hogy a romákra ne politikai kérdésként tekintsünk, hanem azon kell dolgoznunk, hogy jobban megértsük egymást egy jobb, szebb és gazdagabb világ érdekében.
|