|
|
Manipulált szabadság
Magyar Krónika, mácius 10. |
Surján László |
A nép szava Isten szava, szoktuk mondani. Amióta a politikai marketing uralja a közéletet a népszavazásról ez nem mondhatjuk el. Emlékszünk, hogy a határon túliak állampolgárságának ügyében hogyan vezették félre az embereket. Most már a probléma felvetése sem igaz.
Eddig Gyurcsány Ferenc akcióin lehetett látni, hogy megpróbálkozik Orbán Viktor utánzásával. Leírtam már párszor, hogy persze nem Orbánt, hanem egy róla általuk gyártott torzképet utánoz, s ebből elég sok bajuk lett a szocialistáknak. Említsem csak a 2009-es és 2010-es választásokat.
Most az LMP is rátért erre az útra. Tény, hogy a Fidesz annak idején a négy igenes népszavazással alaposan megmozgatta az embereket és nagyban növelte népszerűségét. Ez a példa, amit szeretnének követni.
Nem fogom most végig elemezni azokat a kérdéseket és a mostaniakat. Viszont foglalkozni kell a felvetésekkel, mert hiba volna úgy járni, mint a tragikus végű állampolgársági népszavazással. Akkor minden hozzáértő tudta, hogy nem népszavazással eldöntendő kérdésről van szó, de sokan abban reménykedtek, hogy nem lesz meg a szükséges számú aláírás. Amikor meglett, már késő volt kellően hatékony kampányt folytatni, illetve nem lehetett a kormány oldalról jövő hazug állításokat eredményesen cáfolni.
Ebben az írásban az egyik kérdést vizsgálom meg közelebbről.
A nepszavazas2012.hu oldalon a második kérdésről a következőket olvashatjuk:
2. Az emberek hadd vegyék ki a szabadságukat akkor, amikor ők akarják! – hogy legalább a szabadságunkról dönthessünk szabadon!
A Fidesz által bevezetett új Munka törvénykönyve tovább csökkenti a munkavállalók jogát arra, hogy szabadon eldönthessék, mikor mennek szabadságra. Az LMP szerint bár fontos a munkaadókkal való ésszerű egyeztetés, de a munkavállalóknak joguk van akkor pihenni, nyaralni, amikor ők szeretnének. Ki az, aki jól teljesít, miközben arra gondol, hogy a felesége/férje és a gyerekek közben nélküle nyaralnak a Balatonon, vagy nélküle mentek el meglátogatni a nagymamát? A család erősítését az szolgálja, ha a szülők a vakáció ideje alatt egy időben vehetik ki szabadságukat, és végre együtt lehetnek szeretteikkel.
Az LMP népszavazási kezdeményezése visszaadja a munkavállalók döntési jogát. Legalább a szabadságunkról dönthessünk szabadon!
Két lényeges dolgot emelek ki: Az LMP szerint (1) az új Munka törvénykönyve szerint tovább csökkent a munkavállalók joga arra, hogy szabadon dönthessék el, mikor mennek szabadságra. (2) A népszavazási kezdeményezés visszaadja a döntési jogot a dolgozóknak.
Nézzük meg, mit tartalmaz a ma hatályos törvény:
A szabadság kiadása
134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.
(2)343 Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
Július elsejétől azonban más a megfogalmazás.
A vonatkozó rész:
122. § (1) A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.
(2) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
A szabadon kivehető napok száma nem csökkent, sőt a 41 évesnél fiatalabbak számára éppenséggel nőtt. Az alapszabadság húsz nappal kezdődik és a 25. életév betöltése után két évente egy nappal nő. A 28 napot tehát, aminek a negyede hét nap 41 éves korában éri el az ember. A rendkívüli eseteket az új szabályozás nem kezeli, de nem is tiltja az emberséges megoldásokat. A valóságban nem szokott problémát okozni, hogy az emberek részt vehessenek például közeli hozzátartozójuk temetésén. Az ilyen eseteket eddig az alapszabadság egy negyedének terhére és maximálisan három alkalomra korlátozták. Most a munkaadón múlik a döntés, de a rendkívüli helyzetek nem terhelik a szabadon kivehető részt.
Összefoglalva: a szabadságolás ügyében több a kedvező, mint a kedvezőtlen változás, nem értelmezhető, ha keményebben fogalmazunk: hazug az LMP állítása, hogy az új Munka Törvénykönyve csökkentette a jogokat.
Az LMP azt mondja, hogy a népszavazási kezdeményezés visszaadja a döntési jogot a dolgozóknak. Ne lovagoljunk most azon, hogy a kezdeményezés semmit nem ad, csak a sikeres népszavazás adhat. Nézzük inkább: mi is van a kezdeményezésben! Arra kérik az aláírásokat, hogy az alapszabadság kétharmadát a munkavállaló kérésnek megfelelő időpontban kelljen kiadni. 45 éves, tehát harminc napos alapszabadsággal rendelkező ember esetén húsz napot.
Nem visszaadásról, hanem jogkiterjesztésről van szó. Olyan jogkiterjesztésről, ami a gazdaság mai állapotában nem időszerű, ráadásul egészséges munkahelyi légkör esetén felesleges. Egyetemi oktatóként nem emlékszem egyetlen alkalomra sem, amikor ne tudtuk volna a szabadságolási tervet közmegelégedésre összeállítani.
Azt gondolom, hogy az LMP nem valós lakossági igényt akar ezzel a javaslatával kielégíteni, hanem olyan igényt akar felkelteni, amelynek a teljesítése szerencsés esetben nem okoz zavart, de ha visszaélnek vele, ellehetetleníti a cégek rendeltetésszerű tevékenységét. Ugye érthető, ha egy szóval jellemzem ezt az ötletet: populista. |
|
|