A Külső magyarok 

Fontos, alapvető trilógiáját Margittai Gábornak a Palócföld most megjelent 2012 második számában mutattam be.

Margittai Gábor: Külső magyarok – Utazás a végeken [a Magyar Nemzet Könyvek sorozatban 2005-ben megjelent kötet átdolgozott, bővített kiadása], Scolar, 2011.

Margittai Gábor: Külső magyarok – Trianoni menyecske – Szórványlétünk a Kárpát-medencében, Scolar, 2010.

Margittai Gábor: Mi a madzsar? – Magyar tudatú néptöredékek Ázsiában, Afrikában, Európában, Scolar, 2009.

1. rész

Külső magyarok

Margittai Gábor trilógiája a szórvány magyarokról

Szabó Zoltán jubileumára készülve tekintettem vissza a harmincas évek nagy műfajteremtésére: a falukutatók könyveire, a „Magyarország Felfedezése” és a „Szolgálat és Írás” köteteit ismét számba véve. A Viharsarok, A tardi helyzet, a Cifra nyomorúság, a Néma forradalom, a Futóhomok, a Kiskunhalom, a Legnagyobb magyar falu, A makói parasztság társadalomrajza, Futóhomok, a Számadás és hát a Puszták népe. Féja Géza, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Nagy Lajos, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula műfajt teremtő, sokágú, sokszínű munkái. Keletkezésük idején: történelemtudatosító tett. Ma műfaji – tehát irodalomtörténeti – értékük alapján olvasom. Ekként idézte már a Számadást is, Veres Péter remekművét stilisztikailag szálazva Szabó Zoltán az emigrációban. Kimutatva: nagy irodalom. Maradandó. Irodalomként. Ugyanakkor észreveszem a friss olvasás során, visszafordítva mára: történelemtudatosítás is. Ismét!

Mintha jelenünket mérlegelnék. Visszaváltoztak a dolgok? Vagy talán el se mozdultak? Úgy olvasom, mintha szövegük vers lenne: pontosan és szépen megalkotottak. A lelki független ember érlelődik bennük. Szabó Zoltán fogalmazásában: „Kell, hogy ezt teljes pártatlansággal tegye, mert a lelkiismeret nem jobboldali és nem baloldali. Kell, hogy egyedül a tények iránt legyen hű, mert különben meghamisítja a tényeket. E pártatlan lelkiismeretesség jegyében kell megpróbálnia: fölvilágosítani a járatlanokat, hogy elváljanak a bűnösöktől.” Bejárja a falut, széttekint, mindent szemrevételez, és ekként összegez: „A mai életnek ez a kettős beosztása csaknem teljesen áttörhetetlen, az élet szintje ennek megfelelően állandóan egy alacsony vonalon áll. Ha néha útépítés vagy valami más, jobb napszámot ígérő munka akad a közelben, a falu sorsa átmenetileg kissé föllendül, de hamarosan ismét helyet ad az állandó állapotnak, mely valahogy megadja a létminimumot, semmivel se többet, de néha kevesebbet.” „Nincsenek kötve a földhöz, mint a szabadköltözködés előtt, de kötve vannak egy alacsonyszintű élethez, a nyáron munkás, télen pihenő szegénységhez, melyből kiút a mai bérek mellett nincsen. Állapotuk állandónak, változhatatlannak és örökösnek látszik, mint a jobbágyoké.”

Mint egy vers refrénje, ez a záradék fejezi be az egyes részeket. Életszerűen, kilátástalanul, de mégis csak az életet elrendezően. Lázítóan? Talán. Buzdítóan a változtatásra, arra, hogy ez alól „föl kéne szabadulni már!” De hogyan? Az írók dolga Balzac óta a tényfeltárás. A bemutatás. A ráébresztés. A falukutatók könyvei ezt a balzaci emberi színjátékot tárták fel. Azt, amit a városban felnőtt költőtársuk a külváros, a város peremén talál, annak eredetét mutatják fel. Hogyan bomlott meg a feudalizmus úgy, hogy közben a falu elvesztette valahai összetartó, önmagát regeneráló erejét.

Mintha ez az akkor megteremtett műfaj kelne új életre napjainkban. Két trilógiát is kísérhettem figyelmemmel alakulása idején: az egyiknek szerkesztője lehettem, a másiknak a szerzője az én írásaimnak a szerkesztője. Az egyik az események hatását mutatja be, amint az emberek mindennapi életét megváltoztatja, a másik szerzője szerte nézett, s nem lelé honját a magyarságnak az idegenbe szakadt hazában. Dobos Marianne Akkor is karácsony volt trilógiája az előző évszázad második felében az otthonok megbomlását kíséri figyelemmel 1945, 1956 és 1989 változásai idején. Ez utolsó esemény idején sem a felszabadulást jelezve a történelmi nyomás alól, inkább egy lehetőség megjelenését regisztrálva csak. Margittai Gábor a „külső magyarok”, a Trianon után külső államokba szakadt és szórvánnyá vált népesedést szemlézi, valamint a nagyvilágba szakadt különleges kötődésű magyarok jelenlétéről készít tudósításokat.

Dokumentumkönyvek ezek a trilógiák: adott személyes sorsok interjúkban való felvillantásai. Mégis mindkét esetben narratívává összeállítva. Az egyik a történész összegezését folytatja: Dobos Marianne sorsképletei Szekfű Gyula Három nemzedékének folytatását adják, Margittai Gábor személyes sorsai korábbi epikus megsejtetéseket folytatnak, szőnek tovább: Rákosi Viktor sajátos 1848-as, 1949-es témájú publicisztikus elbeszéléseit, a Korhadt fakereszteket és regényét az Elnémult harangokat, valamint Szabó Dezső Elsodort faluját. Ezek a művek még a millenniumi időkből, majd a nagy háború tanulságaként tekintenek vissza a magyarok helytállására és szórványosodására. Az egész felbomlását egy századdal korábban vizionálták, a mai vándor a felbomlott részekből tekint vissza a valahai egészre.

Margittai Gábor első két kötete a Kárpát-medencei magyarság szórványosodását kérdezi végig, a határőrvidéki gyimesi csángókat, Dél-Erdélyt, Kárpátalját, a Szepességet, a Vajdaságot, és Burgenlandot. A rossz emlékezetű 2005-ös népszavazás következményeit veszi számba. Kétszer szemléli végig ezeket a vidékeket, először a mélypontot méri fel, amikor az óhaza végképp elfordult szórványai támogatásától, A Trianoni menyecske kötetben mintha valami reménysugár megéledne. Persze ez a mintha még csak pislákoló fény.

Margittai Gábor trilógiája egy napilap és egy kiadó háttér segítségével készülhetett el. A Magyar Nemzet Magazinja adott otthont az eredeti riportoknak, és a sorozatot példás szintű külsőben a Scolar kiadó jelenteti meg. Persze tegyük hozzá: ami élteti, az az olvasók felébredő kötődése. A maradék haza megújuló érdeklődése. A pislákoló fény érdeklődés formájában a Magyar Nemzet olvasóiban jelent meg. És a trilógia iránti érdeklődésben diadalmaskodott. A sokadik kiadásokat kiváltva. A könyvek nemzeti olvasókönyvvé váltak.

Folytatjuk